Zitás esték - 2. rész
Kitöltöttem a jéghideg bort két pohárba, majd az ajtóhoz mentem, beengedni Zitát.
“Az a szerencséd, hogy ilyen kibaszottul jó a farkad.” - mondta, végigsimítva a feszülő farmeromat, miután a nyakszorítós üdvözlő csókom után letérdeltettem.
“Az a szerencséd, hogy kibaszottul jól szopod… ha már így elkéstél….”
“Ki mondta, hogy leszoplak?” - vetette oda szemtelenül, de már kigombolta a nadrágom, és elővette. Mindig mosolygott ilyenkor, most is örömmel markolt rá.
“És neked ki mondta, hogy...