BDSM magazin (63/229)

Cikkek nyelve:
Cikkek idő szerint
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (72)
2015. 12. (46)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (66)
2015. 08. (70)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (57)
2008. 12. (25)
2008. 11. (23)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)
Rendezés:


Lapok: 63/229
A láthatatlan kötél / 4.
A selyemsál láttán Adél zokogása hisztérikus őrjöngésbe csap át. - Kérlek, ne bánts! Nem akarok így meghalni! Könyörgöm, ne fojts meg! – ismételgeti az esdeklő szavait, mintha azok mantrák lennének. Azzal már nem is törődik, hogy magázódva próbáljon hatni rá, felesleges. Ahogy Máté ráérősen sétál Adél irányába, ösztönösen feszengeni kezd a széken, próbál kitérni az útjából – lehetetlen vállalkozás. Hirtelen a székkel együtt felborul, és hatalmas lendülettel csapódik bele a földet borító...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 12. 14:52 | Hozzászólások száma: 3 |
Így keress kalandot kockázatmentesen
Olyan nem létezik, hogy egy férfi kiélte volna magát. Lehet áltatnia magát az embernek, hogy 30 évesen már kicsajozta magát de ez nem lesz igaz. Egy középkorú férfi is vágyik az új ingerekre. Amikor már van feleség egy viszonyba elég kockázatos belemenni, egy fiatalabb barátnő, aki csak szexpartner funkciót tölt be, érzelmileg labilis lehet és nagy a lebukás veszélye. Mit lehet tenni ilyenkor, hogy a kecske se maradjon éhes, de a káposzta is megmaradjon? Erre lettek kitalálva...
Rovat: Hírek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | pixieowner
Ász-szeánsz
Vigyétek-vegyétek, akciós a szub lélek! A polcról csak lekapod, Alaposan megforgatod. Kosaradba beteszed, Dörzsölheted tenyered. Botor szub, hát mit gondoltál, Akciós vagy, és nem is szopnál? Te leszel a főfogás, Minek ide nyafogás, Urad majd benevel Ezt akartad, nesze, high level! Ja, hogy te érzel, nem számít, És az sem, hogy urad csak ámít, Póráz-nyakörv, kuss a jussod Szopás közben majd urad nevét fuldoklod. Hátadon műbőr korbács táncol Akciós "vót", urad ezzel...
Rovat: Versek | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 9. 18:12 | Hozzászólások száma: 2 |
Kalandok a világban valaminek vége az egy új kezdet
A házban… igen még mindig a házban, még mindig takaróban, még mindig kiszolgáltatva. Jó most legalább csak kérdeznek/kihallgatnak… ééén aztán sokat nem tudok hozzátenni a rendőrök sztorijához…, közben jön egy rendőrnő egy rakás melegítővel és fehérneművel: Csakhogy kényelmesebben legyenek. Miután felöltőzünk változik a felállás Bea lett bizonytalan és feszült és én oldódtam fel egy kicsit. A történtek mintha éveket vett volna el az életemből. Kérek egy telefont és felhívom édesanyám hogy hol...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | lassuk_csak
Fiatalok
Idestova több, másfél évtized telt el azóta. Kölyök voltam, huszonpár, gondtalan, léha, szerelemnek hitt papás-mamások bajnoka. Mércém a szépség, nem érdekes milyen áron, villogni a nőkkel. Sosem értettem mi, de valami hiányzott, ezek a kapcsolatok valamiért hiányosak voltak. Persze gondolni nem mertem arra, hogy a mi szippanthat be öntudatlanul, hiszen az interneten még kevés és primitív tartalom volt, ami nem ide terelt. Nyomott, meleg, átmeneti idő volt, olyan, mint most. Nyugtalan...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 |
Könnyek útja
A könnyek által hagyott nedves csík még ott csillogott az arcomon mikor kiléptem a szobából . Homályos ködön keresztül néztem a távolba , mint űzött vad rémült tekintettel kerestem a helyet hol biztonságban megpihenhet a lelkem . Lábaim ólomként szegeztek az útra amelyen jártam és tudtam nem térhetek le róla ! Keserű mosollyal gondoltam végig hosszú vándorlásom , megannyi kilincs nyikorgó hangját amit lenyomva egy újabb szobába léptem . Egy újabb szobába hol aberrált vágyaim keltek életre...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | tyafa
Kötél alkotta kép
Erdő mélyén sétáló nimfa természet csodájában bízva keresi létének kiteljesedését, el nem tűnő lelkesedését. Bejárja a világot, mely birtoklását kívánod, kitárt szíveddel kínálod. Gyönyörű tóhoz érve megpillantott téged, eléd hozta a végzet. Rád tekintett félve, mindennél többet remélve. Gyengéden szólítód, törékeny szívét hódítod. Lehozod neki a csillagot, fénylő pillangót, mindent mit óhajtott. Aprót sóhajtva, múzsáddá fogadva kecsesen formálod, benne leled forrásod....
Rovat: Versek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 |
A várban (3.rész)
Jól megebédeltem. Bőven volt maradék. A szakács egy kicsit megmelegítette, s én ott a konyhaasztal mellett befaltam. Megköszöntem, s kimentem az udvarra. Rá néztem a vár toronyórájára. Láttam, hogy még csak három óra múlt... Tehát van időm sétálni. Körbejártam a várudvart, és közben nem ment ki a fejemből az úrfi huncut mosolya, elválásunkkor. - No mindegy - intéztem el magamban. Leültem egy kőpárkányra, s egy fűszálat rágcsálva arra gondoltam, hogy egyenlőre jobb sorom lett, mint amire...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | lacimaci5
A várban (2.rész)
Besiettem a hátsó épületbe, ahol a gazdaasszony volt. Megmagyarázták, hogy hol kell keresni. Kopogtam az ajtón. Belépve egy mosolygós, terebélyes nőt találtam ott. - Mit akarsz? - Én leszek az úrfi szolgája. Ide küldtek, hogy öltözzem fel, és itt meg is mosakodhatok. Bár reggel otthon a kútnál már elintéztem. Végig mért. - Van is rád való apródruha... Ott hátul van egy kút. Rendbe teheted magad. Elhiszem, hogy már otthon megtörtént. Csak egy kicsit frissítsd fel magad! Itt a ruhád, ezt...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | lacimaci5
A várban. (1.rész)
kidobolták a faluban, hogy a 18 év körüli suttyó legényeknek holnap reggel 8 órára fel kell menniük az urasági kastélyba... Szolgák, apródok, mindenesfiuk lesznek. Elbúcsúztam szüleimtől, mert ismert volt, hogy az ilyen válogatások nem egy-két napig tartanak. Máskor is volt ilyen. Szerencsének számított, ha valaki az uraság szolgálatába kerülhetett. Nem kellett naponta a földeken görnyednie, valamelyest meg is fizették - tudta segíteni a családját. A mi családunkon volt is mit...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | lacimaci5
Csörgetem láncaid
Csuklódra húzom fel kemény vas béklyód Látom rajtad, hogy büntetésed rég volt Nem férsz a bőrödbe, arcod szemtelen Minden mozdulatod olyan kelletlen Tudom ilyenkor mi kell neked nagyon Pucér segged végighúzzam a havon De ha éppen nyár van, és mégsem esne Úgy rögzítve legyél a mennyezetre Majd jövök addig élvezd ezt a dolgot Akkor megkapod majd a vágyott horgot Ha már itt tartunk pecázni is megyek Alattad főzöm meg a finom levest Ha jó leszel te is kapsz majd belőle Utána...
Rovat: Versek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | endre1
Az utolsó üzenetem
Az értékek apró pillanatai, mi megtölti a napjaid. A lélek mozzanatai, melyek megtanítanak lazítani. Az őszinte szavaid, mely ledönti falaid. Gondolkodtál már azon, miben hiszel vakon? A boldogság cseppjei, leszálló léggömbjei. A világok illatai, mely lelked iratai. Bánatod megállítója, boldogságod irányítója. Ha örömödet keresed, mond hol leled kegyedet? Az én forrásom mosolyoddá formálom. Szemeid ragyogása, lényem dadogása. Pimasz szavaid elűzik bajaim. Mondd hát...
Rovat: Versek | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 19. 12:44 | Hozzászólások száma: 4 |
Reggeli idill
A férfi az ágyhoz volt kötözve. Keze is, lába is, kötelekkel volt rögzítve. Ha tudott is mozdulni, az csak milliméternyi volt. A nő mosolyogva ült az ágy szélén, közel hozzá, fegyverrel kezében. - Miért csinálod ezt? - Tudod jól, miért. - szabad kezével megsimította a férfi arcát. Tekintete kissé felhős volt. - A fegyverek miatt? De hiszen azelőtt is csináltam már ilyet. A nő sóhajtott, kezét elhúzta, és kibiztosította a fegyvert. A férfi összerezzent. Egyszerűbb revolver volt, de a...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 6. 20:25 | Hozzászólások száma: 3 | IceMistress
Kalandok a világban egy új ismeretlen világ
Éva: Hiányzik valami, vagy mégsem… Elfogadom hogy a kezem a hátam mögött össze van kötve egészen a könyökömig – kellemetlen de nem fáj, korlátoz mégis mintha szabadságot adna - nem tudok és nem is akarok dönteni egyszerűen vagyok mint a befőtt… Valami hiányzik… Nem félek, pedig kellene, vagy mégsem… minek felesleges… mit olvastam hideg fej, forró pina – jajj ez most nem erről szól elvégre egy furgon végében nézem az oldalfalat – … túl hosszú ideje utazunk, pisilni kellene… már nagyon…...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | lassuk_csak
Tibor-2
A főnök belépett az ajtón, odament Tiborhoz,aki a sarokban térdepelt. Hogy döntött? Mit választ? Tibor megint érezte a férfi parfümjének a cigarettaszagnak és az izzadságnak a sajátos, nagyon markáns és egyáltalán nem bántó keverékét. A verést, a verést választottam Uram. Magam is így gondoltam. Mikor verték meg utoljára. Már jóideje nem Uram, nem is emlékszem rá- válaszolta Tibor. Akkor elmesélem, hogy mi fog történni, azt garantálhatom, hogy ezt a verést nemigen fogja elfelejteni. A...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 |
Vidáman a szabadban (8)
Lent az erdőben még, a parkoló előtt Ákos megbüntette a kis társaságot, oda-vissza kaptak tőlünk alaposan a popóikra. Látszott a srácok egykedvűen fogadták a büntetést, mert jogosnak tartották, de én éppen nem nagyon értettem akkor és ott az értelmét és jogosságát. Azaz valami azért kapizsgált bennem is: Nem tudtam hova megyünk, miért is jöttünk el a házból ilyen hirtelen; de azt azért tudtam, hogy visszatérünk még oda, hiszen sok mindent fent, ott hagytunk, a házban. A parkolóhoz érve,...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | Dombi
Vidáman a szabadban (7)
Ahogyan haladtunk tovább az erdei úton a többiek után és már nem láttuk a másik domboldalon sem a fiatalokból álló társaságot, kirobbant belőlünk a nevetés: - El tudom képzelni mennyire meglepődtek, mikor meglátták a cipekedő fiúkat úgy, anyaszült mezítelenül. – szólaltam meg. Félix csatlakozott szintén nevetve: - Igen, hát még mikor azok rájuk sem hederítettek, csak – gondolom – még buzgóbban szedték a lábaikat, majd szinte szaladtak a csomagokkal, tovább. - Tényleg. Mit gondolsz, volt...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | mester6van
Végtelen távolság
Árnyakkal teli város, mely a jövő hibáiból épült. Lelkek, melynek érzései elsötétült. Véremet ontja a múltból tartó jövő. Sötétség, mely fényből jövő. Ragyogás, melyet mindenki eltemet. Értékek, melyeket mindenki elvetett. Sírás, mely elérthet engem. Ragyogni vágyó lelkem. Becsben tartott jellem kalitkába zárva. Ott él mindenkibe körül járva. Elfeledve mindenkibe bezárva. Homályba veszendő árva. Utam az utadat keresztezte. Életed elbukott szerkezete. Ott él benned is a...
Rovat: Versek | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 9. 15:44 | Hozzászólások száma: 12 |
Vidáman a szabadban (6)
Bandita és Zivatar egymásra nézett, majd lassan lefelé és szinte egyszerre vették a kezükbe, markukba a saját farkukat. Előbb Zivatar, majd jóval később Bandita is elspriccelt. Félix elismerően bólintott, látva azok mennyiségét. Én pedig csak néztem a többiekre, merőn. Azok tétován álltak egy darabig, majd Encsi, Niki is kezdte már húzkodni a sajátját. Végül Encsi volt a gyorsabb s nagyobb adag is spriccelt ki belőle. Niki lassabban ért célba, de végül is célba ért. Ő is elspriccelt a fűre....
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: Soha | Hozzászólások száma: 0 | mester6van
1+2 2.fejezet
2. fejezett A kocsiban elmondtam a lányoknak, hogy hazaérve szinte rögtön megindul a játék, megnyugtattam Krisztát nem kell félnie, Bori biztosan mesélt arról , hogy nem rontok ajtóstól a házba, nem elvenni akarom a kedvét ettől a játéktól, hanem szeretném megfertőzni vele. A lakásba érve kabátokat levéve megkértem a lányokat álljanak a nappali közepére, Bori tudta ez már a játék! Kriszta szemében újra a bizonytalanság tüze gyúlt… Én elhelyezkedtem a kanapán, és izgatottan méregettem...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 5. 16:53 | Hozzászólások száma: 2 |
Az ébredés melletted
Arra ébredni hogy a kezeim már felkészítetted a sorsára, kötések a csuklóimon, mivel hason aludtam könnyű dolgod volt, ahogy húzod hátra nem az, hogy fordulnék egyenesen teszem azt amit szeretnél, az arcom elhagyja a párnát, a testem követi amit te diktálsz neki, ahogy húzod a lábaim felé a csuklóm majd egész szorosan az ágy matracára szorítja a mellkasom, a fejem. Ezek után a csuklóim a bokáimhoz erősíted, a szám egy labda gaget kap. A fenekemről a fehérneműt a térdemig lehúzod, lábaim...
Rovat: Történetek | Utolsó hozzászólás: 2015. 05. 22. 01:13 | Hozzászólások száma: 1 | farokperverz