24/7 Slavey-day együtt élve

BDSM Fórum » 24/7 Slavey-day együtt élve

#20038 | 2012. 10. 30.
Szerintem az úr/szolga szerep folyamatos fenntartása, akár egy napig is, lehetetlen olyan pár tagjai között, akik amúgy hétköznapi, és szeretetteljes kapcsolatban élnek. Pontosan ez utóbbi tényező miatt. A kölcsönös tisztelet, szeretet, odafigyelés mesterségesen lefojtva, a háttérben is működik. Régen egy ilyen viszony pusztán társadalmi és gazdasági volt(még ha érzelmek közbeszóltak,akkor is). Hol
érdekelte az urat a szolga, cseléd jó vagy rosszkedve, élete, vágyai, egyéni szükségletei? Nem kellett ezekre figyelnie, kiadta az utasítást, függetlenül a szolga véleményétől, sőt akár személyétől is. Ezek a szerepek eleve elrendeltek voltak, mindkét fél elfogadta, "beleszületett". Érdemes elolvasni erről Illyés: A puszták népe, Kosztolányi: Édes Anna, vagy a francia írók (Balzac, Zola)regényeit. Különösen az Édes Anna lehet tanulságos. Amint a cseléd kiemelkedett abból a szintből, ahova szorították addig (viszonyba keveredett az úrfival), egészen megzavarodott, és mikor feleszmélt, hogy újra visszalökték oda, tragédia is történt. Tehát ha lefordítjuk ezt egy házaspár BDSM kapcsolatára, ezért nem működhet huzamos ideig. Az "igazi" úr állandóan képes a szolgát szolgaként tekinteni, egy férj pedig akarattal sem. Az "igazi" úr, ha munka közben a cseléd mondjuk megégette az ujját, akkor szenvtelenül nézte, legfeljebb még rá is üvöltött, hogy emiatt hátráltatja a munkát, a férj rögtön kiesik a szerepéből és rohan vigasztalni a feleségét.

"De mondd, mit választanál?" Örüljetek, hogy nem működik. :)
#20037 | 2012. 10. 30.
Laikusként annyit mondanék, hogy szinte kötelezőnek érződik a dolog.. valóban szükség van rá? :)

Megvagytok, boldogok vagytok, együtt éltek, megvannak a játékidőszakok.. kell az a kimondottan 24/7? :)

Én biztos nem harcolnék érte;)

És sok boldogságot :)
#19976 | 2012. 10. 23.
Szerintem picit félre értettél minket(Ducika+én).
Szó sincs diktatúráról, meg non-stop 24/7-ről. Teljesen hétköznapi életet élünk (együtt lakva, immár házaspárként), alkalmankénti BDSM szeánszokkal.
A 24/7 felmerült mint kipróbálni való "helyzet". Erre szántunk volna egy megkülönböztetett napot, ami egész nap 24/7-ben telt volna. Csak hát nem teljesen úgy zajlott mint amit az ember 24/7-nek elképzel... :)
Erről van szó, és nem állandó diktatúráról!!!!!

És még pár apróság a többieknek!
- NEM a gyerek miatt nehéz a 24/7!!! Azt simán meg tudjuk oldani! Igazából mi magunk nem tudunk kellően eljátszani egy egész napos 24/7 szerepjátékot!

Sokan rátapintottak dolgokra, talán mindenkinek igaza is van.
Esetleg nincs másik olyan párocska itt a közelben, akik szintén vágynak elvben a 24/7-re, de a megvalósítás során mégsem érzik úgy, hogy ez most 24/7 lett volna? :)
#19900 | 2012. 10. 16.
Szerintem ebben a témában az amerikai blogokat/site-okat érdemes megnézni.
Én úgy vélem, hogy a 24/7 sem valódi 24/7. Nem kell folyamatosan játszani, csak folyamatosan alárendelődni.
Szőjje át az életet a bdsm, de ehhez nem kell folyamatosan játszani. Ja és egyetértek natalie-val. Azt csináljátok csak, amit élveztek.
Az tény, hogy nehéz gyerekkel a 24/7, de meg lehet oldani.

cooler: Neked is ajánlom az amerikai oldalakat, mert szerintem az igazi 24/7 az M/s kapcsolat, nem pedig az alkalmi hosszú játék. Ha ezt akarjátok, akkor játszatok hosszan, semmi baj nincs ezzel, nekem sajnos nem megy, de ettől függetlenül szerintem ez nem 24/7.

Fontos, hogy nem az a lényeg, hogyan hívjátok, hanem az, hogy élvezzétek.
#19896 | 2012. 10. 15.
Négy éve élek együtt Sissykével. Kapcsolatban nem létezik huzamosabb 24/7, mert egy kapcsolat sem létezhet diktatúrában.

Mindig vannak demokratikus döntések, gondoljunk például beruházásokra.

Sőt. Nagyon furcsa tényező jön! Emberek vagyunk, jó vagy rossz napokkal, változó életciklussal és periódusokkal.

És ez így jó. Kapcsolatban. :)
#19890 | 2012. 10. 14.
Szerintem meg nem kéne erőltetni olyan szerepeket, amik nem mennek. egy dolog a vágy valami kisarkított irreális szituáció után, (ezt hívják egyesek perverziónak) meg egy másik dolog a valóság ami ezekből megvalósítható.
Más emberek vagyunk, mint amilyeneknek magunkat képzeljük. így a dolgok csak ritkán sülnek el úgy, ahogy azt előre kigondoltuk.
Mellesleg lehetséges, csak baromira fárasztó állandóan visszakényszeríteni magunkat ugyanabba a mesterségesen generált szerepbe. Biztos hogy megéri? Nem arról szólna az egész, hogy szabadon azt tegyük ami nekünk jó?
Igazán leszokhatna már ez a kedves kis szubkultúra arról, hogy előre megírt szerepekbe kényszerítsék tagjai magukat és más embereket. Mi lenne, ha végre mindenki önmaga lenne, megismétlehetetlen egyedi személyiség, nem szub nem dom, nem rossebtuggyamifene, hanem igenis az ami? Jó a fantázia és jót lehet rá élvezni, de a legjobb, ha közben külön kezeljük a valóságot és abban próbálunk meg közös nevezőre jutni nem?
#19886 | 2012. 10. 14.
Ducika párja vagyok.
Nálunk a gyerek nem hátráltatja ezeket a dolgokat. Időnként simán full szabaddá tudjuk magunkat tenni. Tehát nem ez a gond.

Nagy valószínűséggel pszichésen választjuk el nehezen (huzamosabb időre, pl. 24 óra)) a megszokott hétköznapok szerepeit, a 24/7 D/S szerepivel.
Tulajdonképpen arra lennénk kíváncsiak, hogy más együtt élő BDSM pároknál működik-e az, hogy napokon, heteken keresztül becézgetik egymást, kávét csinálnak a másiknak, vacsorát készítenek felváltva a másiknak, stb. Aztán egy 24/7 játékot kipróbálva végig(!) eljátsszák a Domináns és a szubmisszív szerepet. Mindezt úgy, hogy a játék során nem köszönnek be a hétköznapi megszokott gesztusok!!! Nyilván nem néhány órás játékról van szó, mert azokban nekünk is tökéletesen működik minden. Hangsúly a napos, vagy több napos játékon van.
#19885 | 2012. 10. 14.
Én együtt élek a párommal és csináltunk már fél-egynapos játékokat. Igaz se gyerek, se kutya és nem is nagyon tervezzük, hogy bármelyik valaha is lenne. (Bár ki tudja?!) Amint egy gyerek megjelenik egy párkapcsolatban, maga párkapcsolat sajnos törvényszerűen háttérbe szorul...

Sztem utazzatok el valami wellness-hétvége félére és/vagy a gyereket bízzátok barátra/testvérre/nagyszülőkre! Az utazás azért is jó, mert talán a gyerek jobban megérti miért kell máshova mennie, mintha otthon maradtok és csak lepasszoljátok valahova. Utóbbi esetben azt hihetné hogy csak tőle akartok megszabadulni (ami amúgy igaz is :)) és nem jönne ki jól. "A gyerek kicsi,de nem hülye" - ahogy mondják. :)

Szóval szerintem utazzatok el oda, ahol az otthoni automatikus szokások nem zavarnak be: nincs megszokott környezet, TV, könyvek, internet, házimunka lehetősége, kutya, gyerek, ismerősök, váratlan vendégek, túl gyakran átnéző szomszédok, stb.
Új környezetben csak egymásra tudtok figyelni, mivel mást amúgy sem lehet csinálni az ilyen szállókban, apartmanokban. Egy kis játék nélkül unalmasak is az ilyen helyek... :)

Egyébként érdekes a téma. Kíváncsi vagyok mások tapasztalataira, véleményére. :)
#19883 | 2012. 10. 13.
Mielőtt első olvasásra lehurrogó stílusú bejegyzéseket kapok, szeretnék alapállásban tisztázni egy kardinális kérdést. Boldog vagyok a jelenlegi életemmel, semmi sem hiányzik belőle, nem nyafogós hisztis sub önsajnálatú kesergésének szánom jelen fórumindító bejegyzést.
Régóta tervezzük férjemmel, hogy gyerekmentes hétvégén, egész napos/több napos 24/7-et vagy, ahogy mi neveztük slave-dayt tartunk. De valahogy soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy vártuk…
Készülünk, tervezgetünk, de a végkifejlet mindig furcsán alakul.
Nem a BDSM részével van gond (az nagyon is kedvünkre való), hanem a 24/7-tel. Valamiféle Úr/Szolga szerepjáték a hétköznapi szerepekkel keveredik, ilyen-olyan arányban. A bajunk az, hogy a tiszta Úr/Szolga szerepeket nem tudjuk egész idő alatt megtartani (vagy magunkra erőltetni?).
Próbáltunk minden zavaró tényezőt kiiktatni (előre bevásároltunk, nem mostam, nem főztem…). Másik alkalommal megpróbáltuk a napi életritmusunkat, a szokásainkat nem megváltoztatni, és ezt a 24/7 kereteiben elvégezni. De mindkét kísérletünk, mint többszörös BDSM játék fantasztikus volt, de a 24/7 feeling hiányzott belőle.

A baj az, hogy nem jövünk rá, hol a hiba.

Nyilván egész más lenne a helyzet, ha nem élnénk együtt, hanem,,csak” kapcsolatban lennénk. Akkor meghatároznánk, hogy én megyek az Uramhoz, egész napos szolgálatra, ami pl: reggel 10-től, másnap reggel 10-ig tart. Tudnánk a kezdetét, a végét, előtte és utána mindketten a saját életüket élnénk. Legalábbis én így gondolom. De nálunk más a helyzet, együtt élünk, és a hétköznapokban, egy teljesen hagyományos családmodellt alkotunk, gyerekkel, kutyával. Nyilván emiatt is a játékok szigorúan olyan időkre korlátozódhatnak, amikor kettesbe vagyunk. Mert mégsem mondhatja Uram, a gyereknek vidd le sétálni a kutyát, mert szeretném, anyádat kikötözni, és elfenekelni, mert sótlan volt a leves 
És a probléma gyökerét pont itt látjuk.
Hosszú távú játék esetében egy idő után összekeverednek az érzések. Kiesünk a szerepeinkből. Jön a játék utáni bujás, fetrengés, és máris ott tartunk, hogy aranyos Baba kérsz egy kávét?  És megtörik az egész.

Leginkább olyan párok véleményét várjuk, akik, tartós együtt élős kapcsolatban vannak/voltak, és működött náluk a 24/7 akár csak 1-2 napig is.
Mit és hogy lehetne csinálni, hogy működőképes legyen?

Építő jellegű válaszaitokat előre is köszönjük!