Őszinteség

BDSM Fórum » Őszinteség

#15221 | 2011. 06. 28.
Eszembe jutott egy örök érvényű mondás:
"A barátság egy selyemfonal, mely ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad."
Próbáljuk meg kicsit átformálni, barátság helyet kapcsolat szót használva.
És mondjuk a selyemfonal elszakadásának az okát nevezzük meg, legyen a hazugság.
Az én olvasatomban ez bizony azt jelenti csomó ami ott marad a bizalom elvesztése, a bizalmatlanság.
Vagyis a kapcsolat halála.
#15218 | 2011. 06. 28.
Ha már a szakmáknál járunk, kezdjük fentről, mert mégiscsak fejétől bűzlik a hal.
#15217 | 2011. 06. 28.
Miért is hazudik az ember? Érdekből, számításból, félelemből, tapintatból, szeretetből, más védelmére, vagy mert egyszerűen nem elég fontos a téma, hogy konfrontálódjunk miatta (bizonyár bővíthető a lista).

Sajnos ismerek pár embert aki annyit hazudozik, hogy már bele is zavarodik, hogy multkor mit is hazudott - na az már gáz.

Azért őszinte is lehet tapintatosan az ember (hihetelen, a tapintat szó az én számból...), ill. nem biztos, hogy a véleménynyílvánítás előremozdítja a témát, akkor meg lehet, hogy jobb lenyelni.

Képzeljetek mondjuk el egy őszinte csillagszemű juhász autóneppert... már nem is lenne izgalmas az élet.
#15216 | 2011. 06. 28.
Általában igen de mire megbeszélnék és rászánják magukat valamelyik fél már annyira elhidegül, hogy nem működik. Ha az első jelre reagálnának akkor még lehet, de azt vagy nem veszik észre vagy annyira biznak amásikban, hogy nem tulajdonitanak neki nagy jelentőséget. Ógy vannak vele magától rendeződik.
#15215 | 2011. 06. 28.
Mármint ha a kapcsolatot úgy értelmezzük ahogy manapság szokás. - Probléma van? - Szakítsunk!
Nem ám megbeszélni, átgondolni...

Ha a normálisabb esetet nézzük, amikor egy kapcsolat akár évtizedekig is eltart, akkor a mélypontokon közös erővel, együtt szokás átkelni... hazugságok nélkül... :)
#15214 | 2011. 06. 28.
Általában e próblémák a kapcsolat vége felé jellemzőek, s arra jük megmagyarázzuk a másik a hibás. Inkább a kapcsolat megromlása okozza a problémát.
#15213 | 2011. 06. 28.
Nem csak az a gáz, ha valaki hazudik. Inkább az, hogy valami olyat csinált, amit hazugsággal akar megoldani. Mennyivel egyszerűbb ha nem teszünk olyan dolgokat ami miatt felmerül a hazudozás esélye. Nem kell félredugni, csókolózni a céges bulin kollegával, el játékgépezni a fizetést, stb...
#15212 | 2011. 06. 28.
Nem értek Veled egyet!:) Ime pár "kegyes hazugság":

Miért jobb, ha egy nő szinleli az orgazmust, csak hogy ne bántsa meg a párját?
Sok pali ezt nem veszi észre, pedig a nő rávezethetné arra a férfit, hogy az hogyan és mit csináljon a nő orgazmusa érdekében!Ez szerintem csak mélyiti a kapcsolatot!:)


Nekem volt olyan párom, hogy 30kg+ szedtem fel mellette, mert mindíg kitalált valamit, én meg engedtem PL: otthon legyünk "összebújva"..... én "így vagyok jó"...stb!
Inkább figyeljen oda rám, küldjön edzeni,fözzön egészségesebben....és ne a "kegyes" hazugságokkal etessen!

Szerintem, aki szereti a másikat, az szeresse ahogy van/létezik, de szóljon is, ha ártani akar magának!

Volt párom, aki megakarta műtettni a melleit, mert "SZERINTE" picik voltak!
Én közöltem vele,hogy elhagyom, amint befekszik egy ilyen műtétre!Persze imádtam, de nem szívesen néztem volna végig, hogyan teszi magát tönkre! És azóta volt pár hasonló lány a közelemben!
Komoly önkép zavaruk van ezeknek az embereknek! Elégedetlenek önmagukkal és azt hiszik, ettől többek lesznek...jobbak és ami a legborzasztóbb BOLDOGABBAK!
Sajnos még mindíg nem jöttem rá...mi mozgatja őket és miben látják saját létezésük értelmét!
Egy örök harc az életük, melyben próbálják megőrizni szépségüket....pedig csak annak elvesztését siettetik!


És nem hiszem, hogy Te úgy gondolod, milyen jó, hogy nem mondja:
"-drágám a szomszéd Katika sokkal jobb nő nálad..."
de azt sem mondja, hogy KATIKÁRÓL fantáziál az intim együttlétek alatt!
Akinek a szomszéd nője ZÖLDEBB, az vegye a sátorfáját és ne rabolja az időmet!:D:D:D

Ennyit a kegyes hazugságokról!:)
#15208 | 2011. 06. 28.
Szerintem a világ se tudna úgy működni ha mindig igazat mondana mindenki. De az őszinteség lényege nem az, hogy azt mondjam: "Jééé milyen a fejed ma reggel!" Na meg a kegyes hazugságok...szűkség van rá.

Van amiben őszinténe kell lenni, meg van a maga helye az őszinteségnek is. Sokszor talán túl nagy az ára de egy alapvető bizalmi dolog két ember közt, ami ha nincs meg, nem csak másiknak hazudok, hanem magamnak is. Hazugság az egész kapcsolat, ezért gondolom fontosnak. Hisz saját magam is megcsalnám vele.
#15206 | 2011. 06. 28.
őszinteség.... néha hülyeség
tegye fel a kezét az aki szeretné reggel hallani, hogy:
-jó akkor ez ennyi volt ne keressük egymást, csak dugni akartam...
-drágám a szomszéd Katika sokkal job nő nálad...
-igen tényleg ronda vagy ma
-igen tényleg kicsi a melled...
-nem,már megint nem mentem el...
és ezek csak az apró mindennapi hazugságok szemelvényei, igenis szükségünk van rá,, hogy néha hazudjanak nekünk, nem akarok egy őszinte világban élni...nekem jó ez így
bár tudom ez nem az alaptémához kapcsolódik, de idevág:)
#15197 | 2011. 06. 27.
Én nem szeretnék felébredni :) És nem is fogok!!!
#15196 | 2011. 06. 27.
Bocs, nem tudok egyetérteni Veled.
Nincs az az őszinteségi roham, ami annyit tudna ártani egy kapcsolatnak, mint egy később kiderülő hazugság, bármekkora csekély is volt.
Sorolhatnék ezer példát életemből, de szerintem mindenki tudna.
A legeklatánsabb példa, nekem erre az volt, amikor első exférjem, azt mondta elvált, majd fél év múlva kiderült, nem.
És innentől kezdve, senki nem nem tudtam igazán hinni. Annak a meleg szemű kedves embernek sem, aki azt mondta válófélben van, külön él a feleségétől, csak fizikailag egy lakásban, de csak napok kérdése, és elköltözik. Pedig ma már tudom, igaz volt, csak ha az ember egyszer megégeti magát...
#15194 | 2011. 06. 27.
Kedves cooler73!

Abszolút egyet tudok érteni, amit ír, csak én az ismerkedési fázisról beszélek, s nem egy már működő kapcsolatról.

Nyilván felnőttként tudni kell hallgatni, s legfőképpen a Másikért, akit szeretünk. Nem azért, hogy magunk később szembesüljünk a lesújtó és megrázó véleménnyel, amit igenis kötelesek vagyunk vállalni, mint tetteink következményét.
#15193 | 2011. 06. 27.
Itt mindenki álmodozik, aztán felébred.
#15192 | 2011. 06. 27.
Milyen jó olvasni, hogy itt mindenki milyen őszinte! :-)))))))))))))

Annyit hozzátennék én is, hogy az őszinteségnek is megvan a maga ideje, helye és formája. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy egy rosszkor, rosszul előadott őszinteségi roham, sokszor többet árt, mint ha egy kiderül hazugság...
#15191 | 2011. 06. 26.
Az őszinteség egy képesség, ugyan úgy, mint a hazugság! Ezek a képességek velünk születettek és csak is az egyén jelleme és szocializálódása az, ami meghatározza ki melyiket preferálja!
Nekem gyerekkorom óta ezt mondja Édesapám:
"Az őszinteség hosszú távon kifizetödő!"
És teljesen igaza van! Viszont azt vallom, bár nem helyes, de másért vagy mások érdekében hazudni nem szégyen, csak is ha önérdekből tesszük!
Véleményem szerint a hazugságot, mint tettet, azt mindig a komplex egészben kell vizsgálni. Így megkapható a hazugság oka és iránya egyaránt!
#15087 | 2011. 06. 13.
Az igazság időnként ott van a szemed előtt, de olyan értelmetlennek, olyan nevetségesnek látszik, hogy egyszerűen nem veszed észre; olyan ez, mintha az elvarázsolt kastély görbe tükrében látnád magad – nehéz elhinni, hogy az a torz alak, aki visszabámul rád, valójában te vagy.
Slash
#15080 | 2011. 06. 13.
Őszinteség...na már az apró gyerek is füllent, és ez csak a kezdet...olyan ember nem létezik, aki őszinte volt,lesz egész életében....mindenki hazudik.....valamikor, ha csak egyszer is....de biztos többször...:)
#15008 | 2011. 06. 06.
Soha nem értettem, hogy miért esik az őszintétlenség legalább olyan jól bizonyos hitelkerülőknek, mint nekem az őszinteség?

Mit akarnak vele elfedni, kompenzálni, miért nem szeretnék, ha az igazság adna róluk képet, s nem egy "vetítés"? Az, aminek úgyis: előbb-utóbb vége lesz, s a való feltárul. S bizony csak az nem veszi észre a hitelvesztést, aki kifejezetten nem akarja. Mivel a saját beállítottságom a fenti szöges ellentéte, van, hogy hamar megérzem, de van, hogy túl sokáig meghagyom magam abban a hitben, hogy minden puszta véletlen...Milyen vicces, hogy a véletlenekben sem hiszek...
#15007 | 2011. 06. 06.
Ezzel azt hiszem mindannyian így vagyunk... :)
#15006 | 2011. 06. 06.
Ez így van kedves Life, s milyen képtelen módon tudok ám ragaszkodni a saját kis önbecsapásaimhoz! :-) :-)
#15005 | 2011. 06. 06.
Azt azért ne feledd el, kedves Dáliám, hogy az emberi agy és psziché egy rendkívül okos kis szerkezet, és át tudod úgy verni magad, hogy észre sem veszed.
#15004 | 2011. 06. 06.
Csak az a gond,hogy én magamhoz hiába vagyok őszinte ha átvernek és hazudnak nekem!!!!
#15003 | 2011. 06. 06.
Azt hiszem jól látod!:)
#15002 | 2011. 06. 06.
Egyébbként, én úgy gondolom, hogy elsősorban a saját lelkiismeretünkhöz kell őszintének lennünk, és csak utána a külvilághoz. Ha az ember őszinte a lelkiismeretéhez, abból mindenképp őszinte élet következik, függetlenül attól, hogy adott esetben a külvilág felé hazugságra kényszerültünk.
#14912 | 2011. 05. 28.
Hazudni természetesen megéri, mint ahogy lopni is, ugyan mi a különbség? Az, hogy a hazugság nem bűncselekmény, ez még nem igazolja azt, hogy hazudni morálisan elfogadható lenne.
De persze nem vagyunk szentek. Én sem vagyok az. Mégis utálom magam, ha hazudok.
Őszintén akarok élni, de nem tudok, mert ahhoz gyáva vagyok.
#14911 | 2011. 05. 28.
Nagyon szép Szilen!:)
#14910 | 2011. 05. 28.
Az a hallgatás egyik hátránya, hogy az ember akkor is távolságot tart , ha nem kerül napvilágra a dolog. Bizonyos elidegenedéssel jár együtt.

Alfons Vansteenwegen
#14902 | 2011. 05. 27.
Csacsa, teljesen egyetértek:)
#14901 | 2011. 05. 27.
Aperto, lehet, hogy félre értettelek de a szavaid úgy értelmeztem mintha azt mondanád, nem érdemes őszintének lenni, hisz sok hazug él és virul. Erre mondtam, hogy az őszinteség nem arról szól, hogy "megérje".
Inkább egy lelki szükséglet.

Egyébbként szerintem az evolució úgy alkotót meg minket, hogy ügyesen tudjunk hazudni. Olykor magunknak is hazudunk. Egyszerűen "megéri" hazudni és ez pozitiv visszacsatolást kapott az evolució során. Megkockáztatom, nem is tudna úgy működni a világ, ha soha senki, nem hazudna senkinek.:)
#14900 | 2011. 05. 27.
Lehet,hogy hazudik Don Sylvio de őszinte irigye vagyok...szívesen barátkoznék 70 évesen (ha még nem vagyok 1.8M mélyen) 18 éves lányokkal...
Sztem egyszerűen csak nem álszent...az olasz társadalom meg az.
#14897 | 2011. 05. 27.
Igazad van.
Aki megbántott/átvert annak már megbocsájtottam.Magamnak még nem nagyon.De folyamatban van!!!!
#14895 | 2011. 05. 26.
Tudod mi ennél is nehezebb Szilen?

Önmagunknak megbocsájtani!
Lehet, hogy űres frázisnak tünik de hidd el, aki képes erre, az hatalmasat lépet előre.
#14894 | 2011. 05. 26.
Ettől látványosabb nem kell.
A megbocsájtás nehéz dolog,de van amikor megéri!!!!!!!!!
#14893 | 2011. 05. 26.
Kedves csacsa, mármár kiforgatod a szavaim. Pont, hogy azt mondtam, hogy a hazugság éri meg anyagilag vagy más módon, nem az őszinteség.... Vagy szándékosan forgatod ki a szavaim, vagy csak félreértettél, remélem az utóbbiról van szó...
#14892 | 2011. 05. 26.
Aperto szerintem az őszinteség nem arról szól. hogy anyagilag, vagy más módon megérie őszintének lenni.
Egyébként szerintem nincs olyan, hogy valaki sohs se hazudik. Az őszinteség egy bizonyos embernek szól, ha van.
#14891 | 2011. 05. 26.
Lehet, hogy előbb utol érik a hazug embert, mint azt a bizonyos sánta kutyát, de mégis ha körülnézünk azt látjuk, hogy rengeteg gyakran hazudozó ember él és virul, köszöni nagyon jól van, miközben egy ország, vagy épp az egész világ tudja, hogy egy hazug disznó... Hogy ne magyar példát említsek, elég ha Berlusconi-ra gondolunk...
#14890 | 2011. 05. 26.
Úgy valahogy, a lényeg, hogy látványos legyen :-D
#14888 | 2011. 05. 26.
Köszi! :-))
Hasat be,mellet ki,előre!!!
#14887 | 2011. 05. 26.
A manipulatív kommunikáció a média-tudományban jártas, vagy tehetséges személyek fontos eszköze. A történelemben már sok-sok érdekes dolog történt...

Szilen: ne törd magad össze egy ilyen személy miatt. Persze tudom: könnyű nekem a pálya széléről bekiabálni :-)
#14886 | 2011. 05. 26.
Aztán az van,hogy kiba...tul fáj!!!
Csak ennyi,
#14885 | 2011. 05. 26.
Na jó, ez így kicsit erős volt, elnézést. Csak azt akartam kifejezni, hogy ha én rájövök, hogy valaki manipulált, az csak egy dolog, mert soha nem fogja beismerni, sőt, utolsó vérig küzdeni fog, hogy ő igazat mondott és voltaképpen te vagy a hülye, amiért olyasmiket hittél, amiket ő szánt szándékkal sugallt.
Viszont itt jön a képbe az, hogy be kell-e ismernie a másiknak mindezt ahhoz, hogy a sértett fél megnyugodjék.
Kell-e például a megbocsátáshoz. Elvileg nem, gyakorlatilag mégis sokan várunk ilyesmiket. Pedig nem sokkal jobb a helyzet, ha a sérelmeink igazolódnak.

Smd, köszi. Ha jó téma van, árad belőlem... :)
#14884 | 2011. 05. 26.
Szilen, az egy dolog, hogy rájöttél dolgokra. És aztán?:)
#14883 | 2011. 05. 26.
Csak egy megjegyzés az előzőhöz:
A nyilvánvaló hazugságot az ember azonnal felismeri.
A manipuláció azonban legtöbbször féligazságokra épít. Valami igazságtartalom van benne, és ettől lesz igazán megtévesztő. Épp ezért sokkal 'veszélyesebb', mint a hazugság.
#14882 | 2011. 05. 26.
LFR, úgy tűnik, hogy minden kérdésed akár egy önálló fórum-téma is lehetne :)

Szerintem egy ilyen ember (betegesen/önmaguknak hazudó) többnyire csak a saját kárán tanulhat. Amíg nem kap az élettől (vagy mástól) egy kellő mértékű pofont, addig nem hinném, hogy önként változtatna ezen.

Mi annyit tehetünk, hogy ha felismerjük (ha fel tudjuk ismerni) az ilyet, távolságot tarthatunk - kellően bölcsnek kell lenni.

PS: persze az ember a barátait megválogathatja, de a rokonait nem.
#14881 | 2011. 05. 26.
Utol lehet érmi!!
Egy "barát"mondta,hogy tartsam nyitva a szemem és rájövök dolgokra.
Igaza volt!!
Rájöttem dolgokra!!
#14880 | 2011. 05. 26.
A hazug embert utol lehet érni, a manipulatívat nem. Hisz előbbit szembesítheted, utóbbit maximum megpróbálhatod. Szerintem a manipulálás néha rosszabb is lehet, mint a hazugság, ellenben nagyon hatékony, ha valaki szeret ilyen eszközökkel élni.

Kicsit visszakanyarodva Szilen eredeti kérdéséhez, miért hazudoznak az emberek, ennek sok oka van. A büntetéstől való félelem (gyengébbek kedvéért, nem BDSM vonatkozásban értem a büntetés szót), öröm okozás, hisz néha tudjuk, hogy csalódást okoznánk a másiknak bizonyos viselkedéseinkkel, ezért inkább "megóvjuk" szeretteinket, néha önös érdekből tesszük, hogy megszerezzünk valamit, valakit, vagy épp megfelelési kényszerből, hisz senki sem szeret csalódott arcokat látni maga körül.

Na és mi a helyzet a betegesen hazudozókkal? Akik nem következetesen teszik és nem is direkt... :)

És mi a helyzet azokkal, akik elsősorban önmaguknak hazudnak, ilyen módon pedig nincsenek is tisztában azzal, hogy hazudnak másoknak is? Lehet-e ilyen mértékű önvakságon változtatni, ha lehet, mi kell hozzá?
#14879 | 2011. 05. 26.
A ferdítés már nem őszinteség.
#14878 | 2011. 05. 26.
Szerintem ezt nem nevezhetjük hazugságnak, sokkal inkább "ferdítésnek". Úgy gondolom, hogy a hazugság sokkal inkább az, ha valaki az igazsággal ellentéteset állít. Szerény véleményem szerint meg kell érteni a mondandó lényegét és olvasni kell a "sorok között".

Kissé visszakanyarodva...
Ha jól látom, többnyire olyanok reagálnak ebben a topicban, akik fontosnak tartják az őszinteséget. Rendkívül kíváncsi lennék olyan személyek hozzászólásaira, akik érveikkel alátámasztva ellenkezőjéről vélekednek. Gyanúm szerint nem fog ilyen bejegyzés keletkezni, hiszen ennek lényege az, hogy senki sem vállalná fel.
Sőt, lehetséges, hogy egy megrögzött hazudozó nagyon is elvárja az őszinteséget.
#14877 | 2011. 05. 26.
Sajnos valamit tényleg nem lehet megbocsájtani, hiába az őszinteség.
#14876 | 2011. 05. 25.
Végre egy jó topik:)
Hogy miért nem őszitnék az emberek? Szerintem erre nagyon egyszerű a válasz, mert aki hazudik, gonosz, lop, csal...az gyakran sokkal sikeresebb az életben, mint akiről azt mondjuk, hogy "jó ember". Az már más kérdés, hogy a Disney studios elhitette velünk, hogy Simba és a Kishableány és nem Zordon és Ursula a menőcsávók...
#14875 | 2011. 05. 25.
Egyes emberek így szoktak pl. partnert keresni,céget vezetni stb. stb. Sokszor az ilyenek jobban érvényesülnek "nyíltabb" társaiknál.Én a maradék időmre inkább megmaradnék "rendes" embernek.
#14874 | 2011. 05. 25.
Na és még egy kérdést bedobnék... ha már ilyen remek témájú topik nyílt.
Vajon a manipulatív kommunikációt nevezhetjük hazugságnak?
Amikor valaki nem állít valótlant, de a valóságot olyan megfogalmazásban, olyan mimikával, hangsúllyal adja elő, hogy teljesen félre viszi az embert.
#14873 | 2011. 05. 25.
Aki sokat "magyarázkodik", ritkán őszinte.:)))
#14872 | 2011. 05. 25.
"Sárga madár kapaszkodik egy faágon. Hideg és gonosz a szeme. Alatta az ágon barackok, fonnyadó barackok, pödörödött, sárguló levelek a gallyak végén. A madár karmos lába úgy kapaszkodik meg az ágon, mintha fojtogatná, és ettől fonnyadtak meg a barackok. Amire rákapaszkodik, megfojtja... ahogy a hazugság megfojt mindent."

Szilvási Lajos
#14869 | 2011. 05. 25.
LFR, nagyon jó meglátás!
Mert úgy gondolja, hogy egy újabb történettel tisztázhatja, kimagyarázhatja magát, és így a téves véleménye szerint úgy tekinthetnek majd rá, mint aki nem követett el "bűnt". Ha ügyesen csinálja, akár maga is elhiszi majd a hazugságot.

De ugye meg kell küzdeni azzal is, hogy tudnia kell: kinek mit hazudott. Ha belegondolsz, nem olyan egyszerű dolog ez...

Természetesen én is beleestem már ilyen hibába, de tanultam belőle. Most már az egyszerűbb utat választom: őszinte vagyok, még akkor is, ha esetleg rövidtávon hátrányos számomra, de tisztában vagyok vele, hogy ez a helyes út. Ha pedig az őszinteségemmel valakit megbántanék, akkor inkább csöndben maradok.
#14868 | 2011. 05. 25.
Köszönöm, én is így gondolom!:)
#14865 | 2011. 05. 25.
Szerintem helyesen cselekedtél. Sajnálom,hogy a barátságotok nem bírta ki az őszinteséget,de még mindig jobb mint a fél igazság!!!
Őszinte ember lévén én is őszinteséget várok el az emberektől,barátaimtól és a Szerelmemtől is.
" Amiről nem tudsz,az nem fáj!!!"
De ha kiderül.........
#14864 | 2011. 05. 25.
Tőlem őszinteséget kért a barátom, én őszinte voltam vele.
Én megmutattam magam neki, őszintén meséltem magamról, az érzéseimről.De elkövettem egy nagy hibát vele szembe, őszinte akartam lenni, ezért bevallottam, azt akartam, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem és a kapcsolatunk.
A barátságunk nem bírta el és elvesztettem a barátom.

Természetessen nem gondolom, hogy akkor hibáztam amikor bevallottam a hibám, akkor hibáztam amikor elkövettem. De mégis, talán naivitás azt gondolni, hogy mindig őszintének kell lenni? Ha nem vallottam volna be attól rosszabb ember lennék? Ugyanugy szeretném a barátom, Ő meg, ha nem tudja, nem fáj.
Vagy akkor is ezt kellett tennem ha tudtam, hogy ez a barátságunk végét jelentheti? Vagy egyszerűen butaság volt be vallanom? Azt gondolom ez volt a helyes.
Mit gondoltok?
#14862 | 2011. 05. 25.
Én egy kicsit tovább mennék. Ha valakit egyértelműen hazugságon kapsz, azt bizonyítani tudod, majd szembesíted is ezzel az illetőt, miért talál ki újabb hazugságot, miért ragaszkodik hozzá az utolsó utáni pillanatig, amikor már mindegy... ?
#14861 | 2011. 05. 25.
Csak.
.
.
.
De bővebben:
Azért, mert az őszinteség fáj (annak, aki kapja). A hazugság viszont -lássuk be - csak akkor, ha kiderül. Ügyes nyilvántartó rendszerrel a lelepleződés kitolható időben.

Nehéz, mert kiadja magát az, aki őszinte. Visszaélésekre adhat okot (erre alkalmas táptalajon).
Átverik, mert csak idézőjelben szeretik. Illetve... nem tudom, hogy az őszinteség miért függ attól, hogy milyen a másikkal való viszonyom. Aki nem áll hozzám közel, azzal nem osztok meg mindent. Ez viszont nem hazugság.

Nem csak azzal kell őszintének lenni, akit szeretünk!

Számomra kétféle ember van: az egyik túl fontos ahhoz, hogy hazudjak neki, a másik nem ér annyit, hogy hazudjak neki.
#14860 | 2011. 05. 25.
Miért nem őszinték az emberek??? Nem nehéz dolog és nem is fájdalmas!!!
Miért verik át azt akit "szeretnek"??
Pontosan azzal kellene őszintének lennünk akit szeretünk!!!