Párkapcsolatok

BDSM Fórum » Párkapcsolatok

#15132 | 2011. 06. 18.
Drága hölgyem hogy halad a pártalálással?
#15037 | 2011. 06. 10.
http://www.youtube.com/watch?v=J9NOpa0AJuM
#14498 | 2011. 04. 17.
Ezt is lezárhatjuk végre.

Épp itt az ideje zárni a dolgokat.

Köszönök mindenkinek minden értékes hozzászólást.
#13874 | 2011. 02. 18.
Köszönöm a hozzászólásokat, biztosan nagyon nehéz lehet annak aki titkolja, nekem is vannak dolgok az életemben amit muszáj vagyok titkolni, van ami igen nagy volumenű.
De azok persze elsősorban nem rajtam múlnak.
Mistressnek sikerült kialakítani egy tudatos életet, így őt nem fenyegeti semmi veszély, sem lebukás...stb.
Én egyrészt sajnálom azokat akiknek a vágyai nem jöhetnek elő, mert elítélik őket, mert féltik a családjukat, mert bármi gond van.
Van egy exalkoholista apám aki verte édesanyámat, kifelé mutatta a szépet, a jót, a köztudatban egy jó ideig ez élt.
Hogy milyen rendes ember. A válás után már nem volt az.
Hirtelen mindent elveszített, még minket is, az utóbbi időben kezd rendeződni a viszonyunk, és ebben nagy részt kapott az hogy halálos beteg.
Ha teszem azt megharagszok rá egy életre a sok verésért. Ma be se tehetné a lábát az utcába, mert okkal és joggal törném el mind a kettőt és dobnám ki.
Én annyit tudok mondani, sajnálom ha valakit megbántottam,
és köszönöm az eddigi válaszokat, szívesen hallgatok meg embereket és olvasok akár levélben is erről, akár hosszabban is.
De másrészről sajnálom azt a férjet, aki erről még csak nem is tud, s talán egyszer magától rájön.

Ki hogy csinálja?

Mindenki maga dönti el.

Az életünket mi igazgatjuk, s reméljük hogy a vége szép megöregedés lesz együtt azzal akit szeretünk.
#13873 | 2011. 02. 17.
Te jó ég, mennyit tudnék írni...

Azért titkolom, mert próbáltam nem titkolni és konkrétan beteg állatnak néztek. Vanilla exem is. Az exemnek én magam mondtam el: pszichológushoz vitt. Nos, ő is „betegségként kezelte a helyzetet” így egyszer látott a csoda doki :-).
Akkor jöttem rá vagy nyitott vanilla pasi és úgy jövök vele össze, (nagyon nyitott...) vagy tuti nem jövök össze csak olyannal, aki „benne van” így nem kell titkolni előtte. Amúgy se menne.

5 évig kerestem kiutat, de nem találtam, ha arra gondolsz, hogy hátha elmúlik. Nem múlik el. Van, hogy „elnyomod”. Nem éri meg.

Ha baráti társaságba előjön a téma egyértelműen vicc tárgya a bdsm. És elzárkóznak attól, hogy megismerjék a lényegét és megérteni azt, hogy nem beteg emberek gyülekezete. Annyi dolog van a BDSM-en belül, hogy szinte lehetetlen felsorolni.
Tudnék olyat mondani, amire lehet, egy kívülálló azt mondaná ez nem is bdsm...

Számos hátrányba lennék az élet minden területén az emberek szűklátókörűsége miatt. Tapasztalatból mondom. Persze lehet pozitív példa is másnál, nálam nem volt:-).

A mindennapokkal össze lehet egyeztetni, hiszen ez két emberre, tartozik az esetek nagy részében a hálószobán belül.

Gyerek nincs, de előre félek mi lesz. Nem talpig lakkba rohangálok a lakásba, szerintem ez két ember legszemélyesebb magánügye. Viszont azt hiszem Mistress csinálja jól...
#13872 | 2011. 02. 17.
Ez jócskán csajos topik lett. :)
Még jó hogy benéztem. :)

Így Rorik kolléga nem marad egyedül. :))))))))))))))
#13871 | 2011. 02. 17.
Ritkán olvasni ilyen intelligens és kifejező sorokat, mint amiket Lady Jenny írt. Még az olyan magamfajta túlkombinálós emberek sem tudnak ilyen szépen és kifejezően fogalmazni.
Sok embernek viszont az a problémája, hogy párkapcsolatában nem tudja megélni a BDSM-mel kapcsolatos vágyait, még akkor sem ha csak light-osan kezdi, hiszen van aki már egy a láb fétistől is betegnek tartja az embert. Ráadásul a magyar pszichológus/pszichiáter társadalom is elég sokat tesz azért, hogy megbélyegezzen minket.
Egy ismerősöm szerint Olaszországban és Spanyolországban széles körben elfogadott az BDSM a fiatalok között, itthon pedig sok ember még a saját vágyaitól is halálra rémül, az pedig, hogy a párja (és a társadalom) előtt felvállalja nem könnyű feladat, természetesen megvalósítható!

Maradok tisztelettel,
a gondolatilag örökmozgó,
Someone/Aperto
#13869 | 2011. 02. 17.
Mistress, én a gyerekekkel kapcsolatos gondolatot köszönöm!
#13868 | 2011. 02. 17.
Respektalom, hogy öszinte vagy es köszönöm...
#13866 | 2011. 02. 17.
Két fiam van, férjem, akiknek semmi közük a BDSM-hez.
A férjem a kezdetektől fogva tudta, hogy mi az ami érdekel, hogy miért érdekel, hogy mit teszek és mit nem.

Hogy elfogadta... talán szerencsém.

Magánéletemben néhány vállalkozásom, pozícióm, lehet,hogy elítélhetné amit teszek.
De úgy gondolom, hogy a magánélet, és a BDSM, tökéletesen szétválasztható dolog.
Egyetlen alkalom volt, hogy valaki megfenyegetett, egy közhasznú alapítvány élén álldogáltam akkor.
Ha nem fizetek... akkor a média tudni fogja, mivel foglalkozom.

Nos... a média már régóta tudja :)
Van aki megismer, félve kérdez... vagy felismer, de nem mer szólni. Igazából hátrányom, nem származott abból soha, hogy Domina vagyok, hogy szolgákat fogadok, hogy SM filmeket készítek és forgalmazok.


A gyerekek
Nyilván nem látnak a dolgok mélyére. Azonban azt tudják, hogy SM filmeket gyártok, hogy vannak pasik, akik kicsit mások, mint a hétköznapi emberek. Más az, amit őt kedvelnek... ez sokszor fájdalommal jár. Ezekhez a játékokhoz szükséges néhány eszköz, ruha... stb.

Érdekes... hogy nem faggatóznak, nem kíváncsiak, talán mert az alapokat tudják - és mert nem érdekli tovább őket.

Egy tanárnéni volt, aki egyszer megjegyezte, hogy nem csodálkozik azon, hogy a gyerek hogy viselkedik az iskolában, ha ilyen anyja van.
Rákérdeztem, hogy milyen az anyja ? Nem veri a gyereket, nem alkoholista, nem segélyeken él. A gyerekek jól tanulnak, bejárnak az iskolába,illedelmesek,jól tanulnak, nem beszélnek trágárul - mint a társaik nagy többsége.
Ha a tanárnő ismeri a filmjeimet, lehet, hogy a tanárnő olyan perverz, hogy ezek a filmek izgalomba hozzák, keresi ezeket a filmeket...
Ezután soha többet nem volt egy megjegyzés sem.

A környezet:
Voltak suttogások, főleg miután Pestről, vidékre költöztünk... és persze, volt olyan aki már látott tőlem filmet. Vannak arcok, akik találgatnak, akik biztosan tudnak sztorikat, akik a mai napig is ugatnak a hátam mögött...
A többség, a normális emberek, viszont elfogadtak.
Talán azért, mert kifelé nem mutatok agressziót, nem akarom dominálni a szomszédokat, (pedig .. teszem, csak óvatosabban, mint egy szeánsz alatt)

Nem azt mondom, hogy mindenkinek ki kell állnia a nyilvánosság elé, hogy körlevelet kell írnia a barátainak, hogy ő sub, vagy Domina...
Viszont, úgy gondolom, hogy legegyszerűbb az, ha nem titkolja, ha a párkapcsolatában legalább tisztába teszi a dolgokat. Ha nem is egyszerre, nem is a legvadabb dolgokkal kezdi... de folyamatosan, apránként rendet tesz.
Ez azért is fontos, mert ha nem is partnert szerez a vágyaihoz, de mindenképp egy biztos háttért épít.
Ha támadás, vádaskodás éri, nem lesz egyedül. Nem kerül olyan helyzetbe, hogy "most aztán minden borul! "
munka, egzisztencia, család, barátok... stb.
#13865 | 2011. 02. 17.
Tudod, fáradt vagyok, úgyhogy nem filózgatok, szépen sorban válaszolok:
- nem titkolom
- nekem jó, páromnak fáj
- nehezen, basszus, nehezen!
- mondtam már, h nem titkolom!
- én elmondtam az én dolgaimat, ő meg nem néz senki másra
- nem akarok kiutat, jó ez így
- nem vívódok
- beszélek róla, amennyit jónak látok
- neki fáj jobban, viszont én bosszankodom a sok hülyével, kezdem is unni!
- őt nem érdekli a BDSM, nem erőltetem
- ez az én életem, nem a gyerekeimé, nekik is vannak titkaik
- na ennyi egyelőre.
#13864 | 2011. 02. 17.
Amíg az ember nem élt házasságban, és nem nyomasztja annak a félelme, hogy nem csak a társát veszítheti el egy kimondott igazsággal, hanem veszítheti a gyerekeit is... szóval addig azt hiszem, nem dobálózhat felelősen nagy szavakkal.
Ítélkezni mindig könnyebb.

És tudom, hogy csupa jószándék vezérel, de hidd el, amikor már bőven van veszítenivalód, akkor minden sokkal bonyolultabb lesz.

Nekem szerencsém van, hogy nem tartozom elszámolni senkinek.
De ismerek sok házas embert itt, (és noha tele a hócipőm néha velük:), azért mégis tudom tőlük, hogy tipródtak ők már eleget (legalábbis a többségük) azon, hogy a házastársukkal megbeszéljék, és megéljék BDSM-jellegű vágyaikat. És ha nem járnak sikerrel, akkor nem erőltetik, mert ott a félelem, hogy anya lelép a gyerekekkel, így marad jobbhíján a külső kapcsolat...
#13863 | 2011. 02. 17.
Vívódás? nincs
Kiút? Mindig van.
Miért titkolja? Önbizalomhiány, bizonytalanság.
Mit éreznek: meglepődöttséget, izgalmat, örömöt, cinkosságot

Nyilván nem hordom a homlokomra írva, hiszen a szexuális szokásait az emberek javarésze tabuként kezeli...akikkel viszont beszélgetek erről, ők érzik, értékelik és helyén tudják kezelni a dolgokat... Hogy is írtad? ésszel és szívvel, és körültekintéssel...igen, valahogy így.
#13861 | 2011. 02. 17.
A sok port kavaró topikom témájában egy kis kérdéssor és egy beszélgetés kezdete:

Minden előítélet nélkül kérdezek párat,s remélem lesz válasz egyik, s másik oldalról is:

Miért titkolja ilyen jellegű dolgait az aki titkolja?
Mit érez az egyik s a másik oldal?
Hogyan tudjátok összeegyeztetni a mindennapjaitokkal a bdsm-et?
Mit reméltek meddig tudjátok titkolni?
ha rájönne a párotok vagy ti jönnétek rá a párotok ilyen jellegű dolgaira, egyik oldal is másik is, mit mondanátok?
Milyen kiutat láttok?
Miket éreztek?
Mennyit vívódtok?
Miért nem beszéltek róla?
Miért fáj? S kinek fájhat jobban?
Az igazság jár-e vagy sem?
Miért nem próbáljátok meg belevinni ezt inkább a kapcsolatotokba?
Mit mondanátok a gyermeketeknek?
Mindent amit csak éreztek, gondoltok, ami fáj és ami nem, írjátok le kérlek, olvassátok el a blogom, s arról is írhattok.
Bármi ami eszetekbe jut a párkapcsolat és a bdsm két külön világáról, ha ismertek olyat aki titkolja a párja előtt, beszéljétek meg itt, kérlek titeket.
Mondjátok el ti miért titkoljátok ha titkoljátok, s akikkel megosztották ezt mit éreznek?
Ki az aki csak a párja miatt van itt....

Mindent mai szerinted ide tartozik írd le kérlek.

Köszönöm előre is.