Rutin bdsm.....Én nem ezt keresem !

BDSM Fórum » Rutin bdsm.....Én nem ezt keresem !

#10232 | 2010. 02. 18.
Szép, jó estét Mindenkinek!
Megengeditek, egy apró gondolatfoszlányt fűznék az eddig leírtakhoz. Levelezésbe keveredtem egy hölggyel itt, hasonló témát boncolgatva. Én így látom.

Az eredendő vágyakat figyelmen kívül hagyva, pontosan az varázsolt el ebben a birodalomban, amit ritkaságnak tartotok.
A férfi úgy közeledik a nőhöz, mintha a lovagkort idézné...tisztelettel és a továbbiakban is a nő vágyait tartja szem előtt.
Számomra ez egy letűnt idő maradéka, szép, ami már a mai rohanó világunkból kiveszett.
Ellentmondásokkal teli világ, amit kevesen érnek fel ésszel...., értelem és érzelmek nélkül a csodából csak a szexualitást teszik magukévá.
#10231 | 2010. 02. 18.
Mentségemül legyen mondva...nagyon fáradt vagyok. :(
#10230 | 2010. 02. 18.
Tudod kedves Arrogancia, Hozzá nem mentőt kellett akkor hív, hisz azzal csupán bajt okoztam volna akkor Neki és gondot a családjának. Neki akkor teljesen másra volt szüksége amit csak én tudtam megadni. A mentő, a kórház és az orvosok nem. Hidd el felmértem akkor a helyzetet és annyira azért nem vérzett... Ennél jobban nem részletezném, de talán érted.
#10228 | 2010. 02. 18.
Hmmm...
Elolvastam a történetedet kedves cultus...
Konkrétan felháborodtam rajta...
Aki a csuklóját vagdosó egyénhez nem mentőt hív, abból hol van a dominanciával járó felelősségvállalás, a "vigyázok Rád" biztonsága?
Mintha egy epilepsziással ujjaztatnál roham közben, mert biztosan jól remeg...
#10040 | 2010. 01. 21.
Az én mosolyom is igen széles..
Természetesen értettem... :)
#10037 | 2010. 01. 20.
Gondolom azért csak érthető volt miért írtam be pont ezt a szót.
Elhalványulna a mosolyom ha el kéne magyaráznom.
#10036 | 2010. 01. 20.
Na, meg a cuncimókus:) Brrrr...
#10035 | 2010. 01. 20.
A tudás nagy úr...
Na de a nyaficuki? :)
Ennél talán csupán a cikicuki a gusztustalanabb. :)
#10034 | 2010. 01. 20.
Ugye miket :)
#10033 | 2010. 01. 20.
Nyaficuki.... Honnan ez az ocsmány szó Szigor? :)
Miket tudsz.... Meglepődöm. :)
#10032 | 2010. 01. 20.
Ma mindenki nyaficukit evett?

Cult csak keményen.
#10030 | 2010. 01. 20.
Nos, hát igen...
Kicsinyesség, intrika, irigység. Ezek mind jelen vannak az életben így itt is. Hogy itt miért feltűnőbb és fájdalmasabb?
Szerintem itt hasonlóan viszonyulunk néhányan a többiekhez, mint ha messze idegenben találkoznánk egy honfitársunkkal.
Egyedül vagyunk a nagyvilágban, és ha egy "földinkkel" találkozunk, már biztonságot érzünk, hogy íme, ős itt van, mi hasonlóak vagyunk. Csak jót feltételezünk róla, nem hisszük rosszabbnak nálunk. Pedig bárhova eljuthat bárki, a szent prófétától a háromszoros anyagyilkosig. És ott, idegenben, ahol egy közösséget alkotunk, sem tudja meghazudtolni önmagát. Ha szent, akkor szent marad, ha gyilkos, akkor gyilkos..
Itt is így van ez.
#10029 | 2010. 01. 20.
Sajnálatos ami történt, de ez is csupán megerősíti abbéli hitemet, hogy itt nagyon nehéz igazán jó kapcsolatokat építeni. Próbáltam magamba nézni és reálisan szemlélni saját hozzáállásom, feltúrni lelkem és érzelmeim legmélyét is, keresvén a hibákat, miket esetleg elkövettem. Persze tudom az ember elfogult önmagával szemben, én mégis úgy érzem, ha követtem is el hibákat azzal soha nem ártottam másoknak, nem gázoltam mások érzelmeibe, magánszférájába. Talán mégis én rontom el, talán túl naiv vagyok, és még mindig hiszek az álmokban. De miért baj ez? Ezt kérdezem magamtól szüntelen. Nem, dehogy baj – szól a válasz valahonnan mélyről. Csupán egy újabb csalódás, egy újabb seb. Megszokom lassan. Folyik az élet, mondhatnám kissé keserű szájízzel… Csak ott a bökkenő, hogy nekem ez ennél jóval többet jelent. Irigylem a lelki szegényeket. Irigylem azokat kik mindenen és mindenkin rezzenéstelen arccal tudnak túllépni. Én más vagyok. Érzem és gondolkodom. Bánt és fáj, ha igazságtalanság ér. Soha nem érdekelt, ha a hátam mögött beszélnek… Hisz mindenkinek szíve joga. Lelkük legyen rajta. Az viszont már zavar ha ezt úgy teszik, hogy én is tudomást szerezzek róla, meghalljam valahogyan. Elferdített tényekként közölve, kiforgatva. Egyszerűen nem tudom felfogni akkor miért nem a szemembe mondják ezt meg, úgy hogy én is hozzá tudjak szólni, le tudjam reagálni. Folynak a harcok a háttérben. Sugdolózás, veszekedés, ármányság, pusmus. Találgatás, történetek, jólértesültség. De tényleg….mi szükség erre? Én csupán szeretnék itt jókat beszélgetni, barátságokat kötni és ápolni azokat, kikapcsolódni, marháskodni is néha…:) Ti nem így gondoljátok? Nem ezért vagytok itt? Hiszen ez nem csupán egy egyszerű szexpartner kereső hanem egy közösségi portál is. Az, hogy esetleg megtalálhatom itt a párom kit oly nagyon vágyok az csupán egy plusz öröm számomra. Emberek…tegyük már félre a kicsinyes, butaságainkat és ne megsértődjünk mindenhol mindenkire hanem viselkedjünk felnőtt, felelős emberi módon és érezzük jól magunkat. Én ezt szeretném, ezt keresem… na és az Igazit persze... :)

Ui; Hogy miért is ide írtam ezt a levélkét? Azért mert én a hátulütős dolgokat SEM keresem itt… mert sajnos már ez is rutinná válik itt… :(

István
#9941 | 2010. 01. 13.
Namost... tegye fel a kezét az aki vampire liveozik/ott.

Válaszokat privát üziben kérem, s előre is köszönöm.
#9940 | 2010. 01. 13.
Gyönyörű a történeted Cultus, köszönöm, hogy megosztottad.



Ahány idegrendszer, annyiféle szerep és szerepjáték.

Nem feltétlen azon múlik a dominancia, hogy minden panelszerűen vagy sem történik.
Egy jó Dom empatikus annyira, hogy megérzi, kipuhatolja, hogyan szeret játszani, élni a szub.

Van aki csak egy összejövetelig van a szerepben, van akik
életmód szerűen űzik ezt. Van aki pedig switch formájú, mert úgy élvezi.

Nyilván ahány idegrendszer annyiféle reakció is van a performancera. Van akinek ugyan az a mozdulat dominánsnak tűnik, van akinek egyáltalán nem, sőt béna.

Nyilván az egó szeret kiszolni a szubból is, és ha valamiért nem sikerül megfelelő kisugárzással a tekintélyt elérni, akkor szívesen aláznak vissza a szubok is. Mert az simogatja a lelkit neki jól :)

Gyarlóak vagyunk és ez így jó, mert érdekesebb a világ.
#9936 | 2010. 01. 13.
... és még mi úszik a vízen? :) :P
#9935 | 2010. 01. 12.
Nem akartam a topicba beleugatni... mermittoménmérnem.
De ha már... akkor legyen...

Azt gondolom, hogy a kódexet alapvetően ismerni kell. Ehhez nem kell több, mint egy fenék, amire leül az ember és elolvassa azt. Mert nem árt tisztában lenni vele és természetesen a sarokköveket a helyükön tartani. Különös tekintettel a biztonságra.

Azonban... vért izzadva, betűről vesszőre, görcsösen betartani gyávaság, betartatni néha aljasság. Ettől nekem az egész nagyon színpadiasnak, mesterkéltnek és erőltetettnek tűnik.

Kreatívan alkalmazni, minden résztvevő örömére és elégedettségére... nos, ehhez kell a bátorság. Ahhoz, hogy az ember ösztönösen meg merje élni, amire vágyik, ami önmagából,belülről jön és nem csak a 12 személyes ebédlőasztalt megtöltő eszközarzenál, a megrendezett díszlet, a sub szögmérővel-vonalzóval ellenőrzött alapállása hozza lendületbe. Merjen rezonálni a partnerrel akkor is, ha az nem a Szent Kódex szerint való.
Persze, elfogadom, hogy vannak olyanok, akiket a teátrális külsőségek hoznak izgalomba. De talán többen vannak, akiknek elég egy tekintet.

A fentiek szigorúan a saját, személyes véleményemet tükrözik.
Nem kívánom ezzel kivívni az OM (Országos Mérettáblázat) alapján készült/létező/működő domok és dominák ellenszenvét/utálatát/fujjogását, se véremig menő vitát a topicban.

Álszakállt, parókát, köveket tessék! :))
#9933 | 2010. 01. 12.
Válaszként, és reménykedve a jövő(nk)ben.:)


"Ha lehetne imádni ajkadat,
Ha lehetne bújni mellkasodat,
szüntelenül tenném,
s végtelenül élvezném.
Ha lehetne szívedhez jutni,
megtenném a leghosszabb utat!
Át bokron, erdőn, végtelen,
csak, hogy csókodat érezhessem.
Az éjszaka vad leple alatt,
mámorban úszó a pillanat,
mert éj testünk fátyla immáron,
s húrjaim pengeted hárfámon."


/Gloria/
#9932 | 2010. 01. 12.
István!
Mélységesen egyetértek Veled!
Rám pontosan ezekért mondták már többször, hogy nem vagyok "igazi" dom... mert nem a sztereotípiák, az úgymond bevett szokások és elvárások szerint közeledem a partneremhez. Szándékosan nem subot írtam. Mert egy domináns-szubmisszív kapcsolatban is partnerek vannak. Egyedi vágyakkal, egyedi érzésekkel, egyedi lélekkel. Az emberhez kell közeledni elsősorban, nem a testhez. És a testiséget is egyedi módon kell megélni, nem pedig a sablonok szerint, mert úgy üres az egész. Legalábbis számomra. Az eddigi tapasztalataim szerint mindenki ezt keresi, de valamiért behódolnak az általános "elvárásoknak". Miért??? Hisz ami a hálószobában- vagy nem ott, nem helyfüggő a dolog- történik, az kettőjüké, és egymásnak kell megfelelniük, nem a külvilágnak.
Ti akkor ezt tettétek. Irigylésre méltó!
Találd meg újra itt!
Wlak
#9931 | 2010. 01. 11.
Őszintén köszönöm mindkettőtöknek...
#9930 | 2010. 01. 11.
Kivánom hogy újra rátalálj erre az érzésre...sajnálom hogy már nem lehet ilyen szűzies...
#9929 | 2010. 01. 11.
en köszönöm az öszinteseged, jo volt olvasni
#9928 | 2010. 01. 11.
OLvasgatván itt a blogokat és a hozzászólásokat egyre jobban erősödött bennem egy fura, mégis oly nyilvánvaló érzés. Ha ezt jelenti itt a legtöbb jelenlévőnek a bdsm akkor én nem ide tartozom, nem ezt keresem. Félreértés ne essék, nagyon jól érzem magam chaten, jó a közösség, jókat lehet beszélgetni és már többekkel személyesen is találkoztam, sőtt azt hiszem barátságokra is szert tettem. / Persze ezt az idő még eldönti, teszteli. / Mégis mi akkor a problémám? Nagyon egyszerű; a pőre és primitív testiségre való koncentrálás és a rutinosság. Mit is értek ez alatt. Nos, olvasgatván, beszélgetvén, az jön le a legtöbb helyről, hogy mi a dom dolga kötelessége, mit kell tennie, hogy "igazi" dom legyen. Erre hogyan KELL geagálnia a subnak, ő mitől lesz jó sub, kinek kell vinnie avagy vennie az eszközöket, kinek kell utaznia először vagy épp ki fizessen a kávézóban vagy épp a taxiszámlát... és még sorolhatnám a végtelenségig mivel annyi "szakértő" dom és sub van itt kik tárháza kimeríthetetlen ez ügyben.
Elolvastam, meghallgattam ezen "rutin bdsm" szentírásokat, de igen kevés dologgal értek egyet.
Gondoltam leírom az én elképzeléseimet is ezekről a dolgokról, de aztán meggondoltam magam és úgy döntöttem nem akarok én itt önjelölt próféta képében tetszelegni inkább az életből merítek és pár sorban elmondom a saját történetemet. Ez hűen tükrözi érzéseim, álmaim, vágyaim és talán rámutat arra mit értek én rutin alatt, miért utasítom azt el és most kit és mit is keresek itt a Pixien, közöttetek, bennetek. Önmagamnak és Neki. Nekünk!
A nyolcvanas évek végén járunk, szép korszak volt habár ma már csupán az átkosként emlegetik. Hosszúhajú rockerkölyök voltan igazi lázadó. Kerestem magam a világban, a saját utam akartam járni, nem álltam be semmi sorba és persze buliztam ezerrel és jártam a koncerteket. Egy Lord koncerten ismerkedtem meg a lánnyal. Vele kivel még több mint húsz gyönyörű éven át fogtuk agymás kezét, öleltük egymás szép sötét lelkét. Ott ült Ő a csarnok hideg falának támasztott háttal, minél hidegebb talán csak az arcán lévő gyűlölet volt mit az emberek és a világ iránt érzett. De én láttam a szemében mást is...mert hasonló voltam és a lelkébe néztem én. A vér lassan csordogált már a csuklójából...penge volt a kezében. Adtam Neki egy pofont, hátha észhez tér, de ő rezzenéstelen arccal kinyújtotta felém kezét mely a pengét tartotta és csak annyit szólt; VÁGJ ! És én vágtam.....
Így ismertem meg Őt.
Talán furcsa, de én ebben több érzést és romantikát láttam mint addig bármi másban. Ott és akkor megtörtént a csoda.
Megváltozott az életünk....
Szerelem első látásra.... igen, még mielőtt kérdeznétek; Létezik !
Tudtam, hogy szereti, sőtt élvezi a fájdalmat. Szép lassan kitapasztaltuk, felfedeztük egymást. Testileg is, de főképp lelkileg. Csodálatos lelke volt... Én bírtam a legkegyetlenebb fájdalmakat is, de sohasem élveztem. Adni szerettem... Testem, lelkem, minden porcikám, érzéseim és szeretetem... és a fájdalmat mit úgy szeretett s vágyott!!! Nem volt még internet, sem mobiltelefon...Keveset tudtunk a világról és nekünk ez volt a természetes. Nem mondtuk ki évekig a "szadista vagy mazohista szavakat", fogalmunk sem volt mi az a dom vagy sub. Saját, titkos szavaink, jelrendszerünk volt mit csupán mi ismertünk. És igen, volt "menekülőszavun" is csupán mi azt teljesen másképp hívtuk. Szépen lassan alakítottuk egymást és önmagunkat egyaránt. Lépésről-lépésre. Persze ő tudatosan választotta az egészségügyi pályát. Úgy könnyebb volt minden... A tudásról nem is beszélve...:)Persze az internettel kitárult a világ és megtudtuk, hogy mi sok-sok éve egy D/S kapcsolatban élünk "enyhe" S/M-el fűszerezve. Persze utánanéztünk dolgoknak, de komolyabban nem merültünk bele a virtuális világba. Viszont azt örömmel konstatáltuk, hogy nem vagyunk egyedül. :)Csodálatos kapcsolat volt, de az élet kegyetlen... Vége lett... Persze voltak közben is szünetek és kipróbáltunk mást is és mostanában is voltak kapcsolataim, de talán értitek miért utasítom el ezt az álltalam rutinnak titulált bdsm szabályokat. Mert itt nem kellenek szabályok, hisz a szabályokat magunknak kell alakítanunk! Magunknak és Társunknak...szeretettel, érzelmekkel, szívvel és lélekkel...őszintén...tiszteletet adva....és nagyon mélyen imádva.
Már tudjátok mit keresek én itt...
Talán meg is találtam...az idő eldönti.
Köszönöm annak ki idáig eljutott és végigolvasott.
István