Boldog Karácsonyt

BDSM Fórum » Boldog Karácsonyt

#13107 | 2010. 12. 25.
Minden kedves és kedvetlen lakónak Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!
#13105 | 2010. 12. 25.
Itt kívánok én is boldog karácsonyt minden általam ismert és ismeretlen Pixielakónak.
#13100 | 2010. 12. 24.
József Attila:

Betlehemi királyok

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
#13099 | 2010. 12. 24.
"Tél volt, hó esett és jöttek az ünnepek.
Gondolkodtam mit is adhatnék neked,
Amit csak én adhatok, amiről te is tudod,
Hogy igazán én vagyok.
Minden gazdagságom a hangok és szavak,
Néhány általunk kimondott gondolat.
Egyet elmondtam neked és, ha igaznak hiszed mondd el
Mindenkinek.

Kívánj a szónak nyílt utat és a dalnak tiszta hangokat.
Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek, ahogy szeretnéd, hogy
Szeressenek!

Csak arról énekelek, amit igaznak hiszek.
És csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed.
Hisz te is úgy élsz, ahogy én,
Te is azt álmodod, amit én.
Legalább is úgy szeretném.
A világ bármely részén élsz, és bárki vagy
Szeretném legyél ma egy picit boldogabb.
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb
Életet!
Békés karácsonyt mindenkinek!!!"
#13098 | 2010. 12. 24.
BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK
#13093 | 2010. 12. 24.
Hozzon az ég örömből végtelent, szeretetből önzetlent,
sikereket amennyit csak lehet,
így kívánok:
Békés Karácsonyi Ünnepet Mindenkinek.
#13092 | 2010. 12. 24.
Boldog, békés Karácsonyt mindenkinek!!
#13091 | 2010. 12. 24.
Áldott és Békés, örömökben gazdag Ünnepeket kívánok Mindenkinek!:)
#13090 | 2010. 12. 24.
Boldog Karácsonyt Mindenkinek:)
#13089 | 2010. 12. 24.
Boldog karácsonyt! :))

http://www.youtube.com/watch?v=GkHNNPM7pJA&feature=player_embedded
#13088 | 2010. 12. 24.
Békés Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Esztendőt Kivánok minden smpixie tagnak és az oldal üzemeltetőinek!

Üdv: Redsocks
___________________
Redsocks produkció
#13087 | 2010. 12. 24.
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek!
#13086 | 2010. 12. 24.
A képeslap ósdi, új idők járnak, az üzenetek manapság az éterben szállnak: így kívánok én is boldog ünnepeket, sok boldogságot, erőt, szeretetet!
Roxi
#13085 | 2010. 12. 24.
Boldog és békés ünnepeket kívánok minden szobalakónak :)






M50.
#13084 | 2010. 12. 24.
A karácsonyi csoda a szívedben lakik...

Ezzel az egy sorral kívánok mindenkinek nagyon kellemes karácsonyt!

Koboldka
#13083 | 2010. 12. 24.
Áldott Békés Boldog Karácsonyt és Boldog Chanukát kívánok minden kedves barátomnak és ismerősömnek idehaza,és bárhol a világon. Legyen béke, nyugalom és szeretet!

Angel és Lestat
#13081 | 2010. 12. 24.
Boldog Karácsonyt! :)
#13080 | 2010. 12. 24.
Kellemes ünnepeket mindenkinek! :)
http://www.youtube.com/watch?v=qwB-NfG1bnM
#9885 | 2009. 12. 24.
Ágh István: Varázslat karácsonyfára



Burkolózz barna kabátba,

de ha hó jön, vedd föl a zöldet,

öltözködj havazásba,

a havak, mint fára ömölnek,

nem kopasz ágra,

de karácsonyfára,

csöndíts, lehelj rám örökzöldet!


Legyél egy pillanatra, mint a fa,

mozdulatlan, aztán egy kedves

mozdulattal indulj el, kedves,

mintha gyökered lábad volna,

mintha a lábad földanolna

az első emelethez.


Karácsonyeste van. Manók

és mókusok csöngettyűznek

ezüstdióval.

Te itt állsz álmaim között,

díszítve aranyozott útravalóval.

Jagellók kivénhedt jegenyéihez,

Dubrovnik cédrus-illatába menjünk,

vagy a Keleti pályaudvar langyos

forralt borával legyünk együtt?



Karácsonyeste, másnapi,

másnap másnapja ez az élet,

fölnyitom szememet, foszló

díszeid között mégis csak engem nézlek,

meg azt, hogy hullik belőled,

belőlem, ami szép volt.

Vízkereszt nem csordít ereszt,

jéghegy az égbolt.





Nincs erdő nélküled,

nélkülünk nincs Magyarország,

tűleveleid illegesd,

injekciózd az ország sorsát

valami szépre, ami nincs,

burkolózz barna gyümölcsbe,

de ha hó lesz, vedd föl a zöldet,

öltözködj havazásba,

lehelj rám örökzöldet.
#9882 | 2009. 12. 23.
Legyen idén is mindenkinek boldog, békés a karácsonya!
#7360 | 2008. 12. 26.
Wass Albert: Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg: hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit. Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velök a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha sem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki. De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velök, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt. Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt. Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá. Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadta a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán! Elsőnek ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. "Pro libertate," suttogta a Nagyságos Fejedelem s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendre kigyúlt az egész magyar történelem s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét s felsírt a húrokon a magyar "Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót. Majd az Úr Jézus jelt adott megint s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta a fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől. Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifele a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba. Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kicsi angyalt. "Hát te minek bújtál oda?" kérdezte tőle mosolyogva. "Restellem magamat" vallotta be a szeplős, "elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa". "Oh, hát te voltál az!" nevetett az Úr. "Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?" "Katika a nevem s Budapestről jöttem" felelte a vézna, szeplős kicsi angyal, "November negyedikén, Uram." Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csöndet. "Isten hozott, Katika," mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet, "aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" "Küldtem, Uram." felelte Katika s elpirult a szeplői alatt. "Aztán mit küldtél?" kíváncsiskodott az Úr Jézus, "szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?" A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. "Nem imádságot küldtem" vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. "Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?" "Kenyeret," felelte szepegve Katika, szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is." tette hozzá bizalmasan, "S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már ..." Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból. Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. "Jól tetted, Katika," mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, "sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a földön. Kenyeret." Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. "Ne sírj, nagymama," kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot, "apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!" Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!
#7357 | 2008. 12. 26.
Számomra meg az,hogy szent este,végre megszülettek az egyik tengerimalacom kicsinyei!:)
#7353 | 2008. 12. 25.
Boldog karácsonyt, és eredményekben gazdag uj esztendőt kivanunk mindenkinek!
...
számomra a családom mosolya volt a legnagyobb ajándék :)

üdv: holdfény
#7352 | 2008. 12. 25.
Mindenkinek boldog karit,így utólag is:)
#7351 | 2008. 12. 25.
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET Mindenkinek!
#7349 | 2008. 12. 25.
Boldog Békés Karácsonyt Mindenkinek!
#7347 | 2008. 12. 25.
"Karácsonynak szép estéjén,
lásd angyalok csodáját,
küldjék zengőn füleidbe,
szeretteid dallamát."

Boldog Karácsonyt mindenkinek!
#7346 | 2008. 12. 24.
:) en is kaptam...es boldogga is tesz...

Kivanok Nektek, aldott,bekes, szep karacsony ejjelt...es sok szep ajandekot...
#7345 | 2008. 12. 24.
Boldogot nektek is és olyan szép ajándékot, mint amit én is kaptam :)
#7344 | 2008. 12. 24.
Kellemes, békés boldog karácsonyt minden ismerősnek, betérőnek! Teljen mindenkinek boldogan az ünnep!!!
#7342 | 2008. 12. 24.
Békés karácsonyt!!!!
#7341 | 2008. 12. 24.
Boldog karácsonyt! Legalább is azoknak, akiknek jelent valamit. Nekem spec semmit, de hát én nem vagyok vallásos. Ha meg a szeretetet ünnepelni kell, akkor már régen rossz. Szóval, én kihagyom, de a többieknek minden jót!
#7340 | 2008. 12. 24.
Megfagyott a tyúktojás,
hullt a pelyhes Mikulás.
Teli volt a zsákja minden jóval,
mézeskaláccsal análdildóval...
A fenyőfa alá bemászok,
Boldog karácsonyt kívánok!
#7339 | 2008. 12. 24.
Boldog, békés Karácsonyt mindenkinek!!
#7338 | 2008. 12. 24.
Mindenkinek Kellemes Karácsonyt, És boldog új évet. Neked is Pixi!!! Köszönet....
#7334 | 2008. 12. 23.
Dettó...
#7333 | 2008. 12. 23.
Viszont Jenny:) és ugyanezt mindenkinek. meg még soksok boldogat:)
#7332 | 2008. 12. 23.
Boldog Karácsonyt kívánok minden felhasználónak!
Lady Jenny