Neked írom...

BDSM Fórum » Neked írom...

#25667 | 2014. 04. 22.
Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az
életem. Lépések neszét hallanám, amely az
összes többi lépés neszétől különböznék. A
többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak.
A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a
lyukamból.
Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
#21698 | 2013. 05. 11.
Mert Te a barátja vagy, míg Ő Neked csak egy közeli ismerős. A barátság nem választ viselkedés alapján, az a lelkekben dől el.
#21692 | 2013. 05. 10.
"Mit gondoltam? Azt hittem, ő végre az aki megért. Aki minden hülyeségem ellenére se hagy magamra. És mi lett? Magamra hagyott. Pedig azt hittem barátok vagyunk. Hogy fontos vagyok neki, mint barát. Se többként, se kevesebbként. Csak én is számítani akartam a többiek között. Én is akartam valaki lenni neki az életében. De azt hiszem sokat kértem.Ő nem az az ember akinek rám van szüksége. Ő más. Ő neki olyan kell, aki nem sértődik be minden beszólásán, aki nem húzza fel magát a baromságain. Neki nem az én barátságom kell. Neki másé. Olyané kell neki,aki jobban megérti, aki nem hisztizik és nem nyávog. Aki szót fogad neki. De ez nem én vagyok. Én nem számítok neki. Én csak egy vagyok a sok barát közül, míg nekem fontos részét tölti be az életemnek."
#21669 | 2013. 05. 05.
Mélázva meséli
Édesanyám,
Szomorú élete
Alkonyán,
Hogyan szerették
Egymást ők ketten
Szerelmük tavaszán,
Mikor én születtem...

Lobogó kandalló
Hasábja bug:
Múló az üdvösség,
A tavasz hazug,
De azt is tudom jól,
Megérezem,
Hogy szent volt, hogy nagy volt
Az a szerelem!

Hiszen a hajtása
Én vagyok,
Nagy szemeim lángja
Tőle ragyog!
Kivettem a részem
Télből, fagyból, árnyból,
De bennem örökké
E letűnt üdvösség
Szent tavasza lángol!

(J.Gy.)


Ha már...
#20517 | 2012. 12. 23.
Csomagolás nélkül

Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.

(F.Gy.)
#20234 | 2012. 11. 20.
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

(Sz. É.)
#19733 | 2012. 10. 03.
Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.Szétszórt voltam és boldogtalan: tégy összeszedetté

Antoine de Saint-Exupéry
#14853 | 2011. 05. 24.
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

József Attila
#14849 | 2011. 05. 23.
"Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,

s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok." !
#14848 | 2011. 05. 23.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
#14841 | 2011. 05. 23.
Kegyetlenül igaz!

Márai Sándor: A szeretetről.


Szeretetet lehet adni és lehet kapni.
Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni.
S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg.
Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse.
A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással, vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni, de a szeretet szuverén.
#14837 | 2011. 05. 22.
Neked.

Lélektől léleklig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
#14471 | 2011. 04. 15.
Talán nem a legszerencsésebb, hogy ezt a verset pont ebbe a fórumba írtam, mert be kellett látnom, kissé félreérthető volt, a párom számára. Bocsánat :)
A megfelelő helye: "kedvenc verseim, és jó tanácsok önmagam és mindenki más számára, akit érdekel" c. fórumba lett volna.
#14470 | 2011. 04. 15.
Vakító a reggel,
Ha Nálad ébredek.
Védtelen a lelkem,
Ha megérintelek.

Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.

A valóság határán
Álmod átölel.
Ártatlannak látszol,
De velem vétkezel.

Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.

Sokáig jártuk
A magunk útjait
Nem kapcsolt össze
Semmi még.
Miért pont én vagyok,
Aki Hozzád tartozik?
Nem tudom.
Talán mást nem féltenék.

A véletlen világa,
Hogy felfedeztelek,
Az első villanásból
Megértettelek.

Szeretlek Téged,
Ahogy csak lehet,
De valamit el kell mondanom:
Amikor nem vagy velem,
Féltelek.

http://www.youtube.com/watch?v=28O6sGOQxH4
#14462 | 2011. 04. 13.
Váci Mihály

Valami nincs sehol
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,
– valamit mindennap elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
– s valamit minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
– s valamit minden csókban elmulasztunk.

Mert valami hiányzik minden ölelésből,
– minden csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,
– minden szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig: – ha miénk is,
– a boldogságból hiányzik valami.

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
– az életedből hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
– mert az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
– mert az Egészből hiányzik valami.

A Mindenségből hiányzik egy csillag,
– a Mindenségből hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
– a Világból hiányzik valami.

Az égboltról hiányzik egy sugár,
– felőlünk hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,
– talpunk alól hiányzik valami.

Pedig így szólt az ígéret a múltból:
– „Valahol! Valamikor! Valami!”
Hitették a bölcsek, hitték a hívők,
– mióta élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: – Valami nincs sehol!
– s a mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek elmulasztani.

Újra kell kezdeni mindent,
– minden szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
– minden szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden életet,
– kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

Újra kezdeni mindent e világon,
– megteremteni, ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami, valamikor, valahol…
#14452 | 2011. 04. 12.
Mara tudom hogyan kell szeretnem, hogy az Neked olyan legyen, ahogyan vagytad.
Megtanitottad, eszrevetlenül.
Szeretlek! - ezert engedlek el....

Lelkem angyalarcan
elkenödött ruzsfolt
szegyenem, s erezeseim
terme ugy zsibong, mint zufolt,
fantomokkal teli balterem.
Hiaba, reg volt mar,
hogy mi ketten együtt
- mint ket artatlan rozsaszal -
a szerelem vendegei lettünk,
s az örökkevalosag poharabol
egy cseppet egymas ajkara leheltünk.
Reg volt mar, s azon az ejen…
erzekeink bö vacsorajan,
mikor testünk szenvedelyöl izzott,
s együtt ringatoztunk a csillagok ruhajan,
engem megis a ketely gyaszos hangja kinzott.
O nem… nem erthettem meg akkor,
miert zenelt oly elszantan e bus fagott.
De a következö verszin alkonyatkor
ölelö karjaiba teged mar mas fogott…
#14411 | 2011. 04. 09.
Belesimultam a szelbe,
hisz böröd illataval suhantam Feled
erinteni akarlak...
#14401 | 2011. 04. 08.
Ez egy nagyon..nagyon nehéz nap Neked, tudom. Veled vagyok most is, és fogom a kezed. Érzed az ezernyi kilométer ellenére is....tudom.
#14396 | 2011. 04. 07.
Szeretlek, mert enyém vagy,
Szeretlek, mert ilyen vagy,
Szeretlek, mert társam vagy,
Szeretlek, mert szeretlek.
#14394 | 2011. 04. 07.
Ez nagyon szép vers, és igen komoly tartalma van :)
#14377 | 2011. 04. 05.
... mig igy tartasz forron, szorosan atölelve
nema ejlepelkent boritod be testem,
mig csak körülötted koszal kepzeletem,
s a ki sem mondott szavad mar ajkaidrol lesem,
..csak addig...
#14257 | 2011. 03. 27.
Aki szeret,
Annak varrd fel a szakadt gombját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Felvarrja más.

Aki szeret,
Annak hallgasd meg gondját-baját,
Mert könnyen meglehet,hogy
Meghallgatja más.

Aki szeret,
Azzal ne légy morc, goromba,
Mert könnyen lehet,hogy
Rámosolyog más.

Aki szeret-szeresd!
S öleld meg naponta,
Mert könnyen lehet,hogy
Megöleli más.

És akkor,hidd el,
Nem ő a hibás!

Jobbágy Károly: Tanítás
#14244 | 2011. 03. 26.
Sok modon magyarazhatnam erzeseimet.
A szavak csak jelentesek, de az igazi erzes belülröl fakad,
fogd a kezem, mi összetartozunk.
#14209 | 2011. 03. 25.
Rejtelmes régi táncok,
szövegtelen románcok...
Édes, mert szép szined,
mert ég-szemed;

mert hangod víziója,
mely rémmel teliszórja
értelmem, ezt a tárt
látóhatárt;

mert hattyutested, drága
illatod tisztasága,
s tisztaságodnak a
jó illata;

ah, mert egész mivoltod,
átható hangszer, boldog
holt angyalok köde,
zamat, zene:

édes kadenciára,
korrespondenciára
csábítja idegem:
amen! legyen!

Verlaine/Babits
#14186 | 2011. 03. 24.
Ady Endre

Lédával a bálban


Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
#14125 | 2011. 03. 16.
Szeretlek!
Gyermekien, önfeledten, gyöngeden, törödve, bizalommal, bensösegesen, elvarozsoltan, nyiltan, szeliden-vadul, lagyan ringatozva-sodron, öritö szenvedellyel...
#14118 | 2011. 03. 15.
...es en elkepzelem, hogy ott ültsz nalam, akar el is feledkezhetnenk arrol, hogy ruha alig van rajtunk.
Csupan egy feher, nyitott ferfi inget viselek ami örzi illatod, ülünk egymassal szemben es beszelgetünk.
Közelebb hajolok Feled, igy mintha kisebb lenne a zaj.
A kis asztalon gyertyak. A fotel mely ölebe kuporodok, kezemben pohar.... Csak hallgatlak Teged..

Megelevenedik.
#13855 | 2011. 02. 17.
..gyertyalángnál fényes penge a szemed
alant a sötétben kegyetlen satu az öled.
kicsiny fürge kígyó, siklik rajtam a kezed
enged és szorít, amit akarok, azt teszed...
#13845 | 2011. 02. 16.
Csokolom a szad, gyengeden, szenvedelyesen,
nagyon- nagyon lassan es finoman, evezettel, forron es puhan, nedvesen es bujan, erzeki forro, barsonyos ajkaimmal.
Mamorba esel csoktol, es elkap a szedüles… ajkamba sugod
- Ribanc vagy es csak az Enyem ! -.
#13828 | 2011. 02. 15.
Amikor magamra maradok,
mint viragok az ejben
ajkam es lekem elmosolyodik, nezlek.
Neman.
Talan sutan,
megis mindig ölembe veszlek,
majd szamba...
hogy ott szeressem tovabb
kemeny ferfi-tested…(…)
Azutan
leterdepelek
sziv-oldaladban
gyönyörü lelkedert…

Neman.
Es szerelmesen…
#13824 | 2011. 02. 15.
Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem,
bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!
Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa,
és elküldte nekem rég keresett szeretőm.
Megtartotta szavát: örömöm kifecsegheti írigy
nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért.
Már semmit sem irok titkos táblákra ezentúl,
hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret!
Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek,
egymáshoz méltó két szerető szeret itt!

"Megjött végre a várt szerelem, forr tőle a vérem,
bármit szól a világ, nem tagadom le ma már!
Meghallgatta dalom panaszos szavait Cytheréa,
és elküldte nekem rég keresett szeretőm.
Megtartotta szavát: örömöm kifecsegheti írigy
nyelvvel akárki, akit még ily öröm sosem ért.
Már semmit sem irok titkos táblákra ezentúl,
hadd tudják: szeretem, s büszke vagyok, ha szeret!
Boldogság ez a bűn; a szemérem lenne ma vétek,
egymáshoz méltó két szerető szeret itt!"
(sulpicia/radnóti)
#13740 | 2011. 02. 07.
Kovács Erika

bevallom…


hogy szempillám alatt
még mindig
félmeztelen téged látlak
(azt hiszem
ilyenkor egyszerre vagyok
önző meg esendő )
s hogy titokban
szád ízéről
szerelmes-illatodról álmodom

(vajon milyen ha engem akar)
#13724 | 2011. 02. 06.
...ha csodara varsz, azt csak belülröl, sajat fenyedtöl kaphatod,...
#13620 | 2011. 02. 01.
"Az az ésszerű az emberben, hogy vannak belátásai, az viszont ésszerűtlen, hogy nem hallgat rájuk:"
/ Friedrich Dürrenmatt /
#13619 | 2011. 01. 31.
:)
#13598 | 2011. 01. 30.
"Forró szíveddel fagyos szívem kergeted,
S nem látod: hiába nyújtod kezedet.
Egy régi szerelem kísért még engem,
Melyet nyögve-nyelve de elengedtem.
Szeretni azonban azóta sem tudok,
Hiába ha néha megvadulok…
Csak a testem szeret mást, a lelkem nem;
Értsd meg hogy nem megy, kedvesem."
#13581 | 2011. 01. 28.
Azt sem könnyebb megszerezni..pláne megfelelően tálalva átadni...:)))
#13578 | 2011. 01. 28.
Naszetetesnek nevezzük, amikor a him allat ajandekot - fökent elelmet - visz a nöstenynek, hogy könnyebben rabirja a parosodasra.
Naszetetes az is, amikor a hodito ferfi szellemi csemegevel nyügözi le a kivalasztott nöt. :-)
#13560 | 2011. 01. 26.
Szavak nélkül is értelek
érintések nélkül is érezlek...
benne vagy minden ébredésben
a reggeli tea akácméz ízében
az újság vastagon szedett betűjében
a rádió andalító lassú zenéjében
az erőtlen langyos téli napsütésben
az ónos eső csúszós cseppjében
a rám fröccsenő latyakos sárban
a csontig hatoló hideg éjszakában
érintések nélkül is ölellek
szavak nélkül is szeretlek...

Csurai Zsófia
#13465 | 2011. 01. 22.
...eszre sem vettem,hogy nem vagyok törhetetlen...
#13443 | 2011. 01. 21.
Alekszej Szergejevics Puskin
Tatjana levele Anyeginhez


Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.


Miért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.


Másé!... A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten...
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem...
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja...
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem...
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást -
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.


Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében...


Áprily Lajos fordítása
#13393 | 2011. 01. 18.
„Minden, amit hallunk vélemény, nem tény, és minden, amit látunk nézőpont, nem a valóság.” Marcus Aurelius
#13390 | 2011. 01. 17.
az en Hercegemnek..

Mikor a bordak csontketrece együtt visszhangozza szivünk dobbanasat, mintha a ket szivböl egy lenne, lassan a ritmusuk is egymasra hangolodik. Ez, ez a mi ünnepünk.

Tatjanad..
#13377 | 2011. 01. 16.
Nem gondoltam ma Rad!
Hiaba volt langyos a takarom
erintese a hajnal ködben
megis ereztem,
milyen kegyetlenül csip
vegig a fagy…
A telefon is nema maradt,
a vilag zajat, szivem
csendde szürte at…

Holnap se gondolok majd Rad!
Amikor hajnalba
magamba szivom
kavem finom illatat,
amikor kinzo hianyod
szivembe furakszik
s belemarja magat....
#13162 | 2011. 01. 04.
".....addig is tudd, hogy van valaki aki nagyon vár Rád, akinek a gondolatai körülötted forognak, aki minden este Veled fekszik, és Veled kel reggel.
Van valakid, aki megtisztelve érzi magát, hogy bírhat Téged, hogy uralhatja a gondolataidat, és büszkén kiáltaná a világnak, hogy: Ő az enyém!"
#13130 | 2011. 01. 01.
Ignotus

Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szived fájjon,
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra,-
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.
#13110 | 2010. 12. 27.
Mig vartalak ezt hallgattam...

http://www.youtube.com/watch?v=XwZlmyJbGUQ&feature=related

hianyzol, pedig nem akarom....

vajon vagyok-e a gondolataidban?!
Mennyire szeretnek szeretni...., szabadon, rajongva, hogy a tüz ami regota csak parazs,lobbanjon fel bennem, sodorjon el
Teged velem.
Minden elfojtott, az erzes a vagyak, almok, fanataziam, ami mocskos es kejes...,pedig mennyi szep gondolat es vagy van
bennem, amit Adni akarok.

Vajon hol lehet az en Gyönyörü pervez istenem,
keresem, de "mar" nem talalom...
#13109 | 2010. 12. 26.
"Várni rád nem nagy áldozat nekem,
Egy életen át köti a vágy a lelkem.
Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk,
És sose leszünk, akik együtt lennénk."
#13108 | 2010. 12. 26.
,,Vágyak. Elfojtott és soha ki nem mondott vágyak, melyek hozzád űztek.Uralkodsz, mert tudod, hogy erre vágyok, mert tudod, érzed, hogy gyenge vagyok. Tudod, hogy birtokolsz. Birtoklod testemet, birtoklod lelkemet. Az életemet. Adsz és elveszel. Mindig. Ördögi körforgás, mely soha nem ér véget, melyet soha nem akarom, hogy vége legyen... Adsz és elveszel. Mindig egy kicsivel többet és mégis kevesebbet... Tied vagyok, mert raboddá tettél Uram...,,
#13072 | 2010. 12. 19.
Tiéd a szívem, mást nem tudok adni, és ha ez nem elég, akkor én sem vagyok elég neked.
#13065 | 2010. 12. 18.
Neha a jo a tul jo, a mar-mar tökeletes is sok, tul sok.
Kifosztod a lelkem, összeroppanok attol ahogy ram ömleszted
magad, nem repitesz, hanem lelancolsz, ahonnet nem engedsz szabadulni.

Szarnyakat adott
a remeny, felrepülni
megsem engedett.
#13005 | 2010. 12. 08.
Egy rendhagyo üzenet Pain40 -nek:

Kedves...
Gondolok RAD, kivanom minnel hamarabb meggyogyulj a következö ev hozzon Szamodra egeszseget, eröt es csupa jot.

Roxi aki szorit Neked
#12869 | 2010. 11. 08.
Nem csak Neked..

Mindenkinek, akivel jókat beszélgettem itt :-)
További sok jó és tartalmas beszélgetést kívánok!

Sziasztok

A többieknek meg.. ami jár :D

Phoenix ;-)
#12859 | 2010. 11. 06.
Még egy ideig nem fogom bevallani...azt hiszem.

(De nem csak neked, nyugi! Magamnak sem.:))
#12808 | 2010. 11. 02.
Csókollak, majd felemelem ajkaimat,
Hogy a felhős, lágy, s kék
Eget is megcsókoljam,
És lassan beolvad a nap
Hozzám szóló arany szavaid közé...

Sosem feledlek el kedves, nyugodj békében!
#12795 | 2010. 10. 31.
Allj meg egy pillanatra es gyujts egy mecsest..

Mary Elizabeth Frye:
Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.
#12788 | 2010. 10. 30.
Ne is! :)
Nem kell másokat fikázni, főleg nem akkor, ha még új itt... és beazonosítható a bejegyzésed alapján.
#12785 | 2010. 10. 30.
Meg sem lepődtem :D :D :D
#12767 | 2010. 10. 28.
- Távolság? Nem akadály?

- "..van ennek valami jelentősége, ha az ember esetleg ritkán termő aranyrúdfát talál a sivatagban? :-)"




Hát ez gyönyörűűűűű volt:)
#12762 | 2010. 10. 27.
Végre majdnem mindent értek ebben a "miért lépnek félre a nők" sötét történetben.

Két problémám maradt csupán.

1. Miért is van az, hogy azt hiszik a Nők, hogy a szerencsétlen férfi tényleg azt akarja, hogy örökké vele maradjon a szép szavakra, sikító szexre vágyó fehérnép, aki még piálna is rendesen?
2. Az a férfi, aki ezt a szegény sorsút, leitatja, bájosan csevegve szétdugja, az most akkor jó vagy rossz?
#12750 | 2010. 10. 25.
Neked hagyták meg ezt a feladatot kedves dom_perignon :-)))
Írd meg nekünk Nőknek, hogy ti - Férfiak - miért léptek le a hűség keskeny ösvényéről!? ;-)
#12749 | 2010. 10. 25.
És akkor miért lépnek félre a férfiak?:)Erről nem írnak semmit sem?Mert persze csak a férfiak "bűnöznek" mindig!:)))
#12747 | 2010. 10. 24.
Egy újabb briliáns és igaz gondolat. Köszönet érte Roxanne.
#12733 | 2010. 10. 23.
:DDD minden szava igaz! Ajánlatos ffiak: megfogadni a lenti sorokat ;)))
#12731 | 2010. 10. 23.
Miért lépnek félre a nők?

Ime egy kis idézet Franco Marco tollából:

"Férfitársaim! A nők hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a tévelyegni vágyó nő maga. De sokkal inkább ti. Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok. Megtartani nincs. Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik leginkább. Mert azt hiszitek balga módon, ha ...tovább »már Isten megteremtette a nőt, és mellétek helyezte háztartásbelinek, ott is marad örökké. Ne higgyétek, nem marad. Mert azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra - pénzt, öklöt, lehetőséget -, akkor a nő párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él. Ne gondoljátok, nem néz. És nem hálálkodik. Mert biztosak vagytok mindabban, amit tesztek, ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de csalatkozni nem bírtok. A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat kezdődik, ráadásul intenzíven. Mert a nők rosszul tűrik az elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rosszmód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más nincs. Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a szellemre. A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt éjszakára. Érthető végül is tán. Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg a nőknek, amire vágynak. Mert különben nézhettek ki a fejetekből bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára jár.
Rendületlen szeretettel."
#12686 | 2010. 10. 17.
Nem tudom kinek irogatsz, nincs is közöm hozza, de kerlek abba ne hagyd!:))) Nagyon szepek!
#12591 | 2010. 10. 07.
A könnyeket visszanyeltek a sejtek, mintha nem is lettek volna, a harag mindent maga ala temetett.
Az edes, forrongo cimboram, a harag!
Hogy örültem neki, hogy vegre feltamadott!
Mert ezerszer inkabb dühöngök, mint hogy sirjak.
#12567 | 2010. 10. 04.
ma délután...
#12499 | 2010. 10. 01.
Papir, toll a kezemben,
Szo a szivemben...
Ez maradt, ez mindenem....
#11715 | 2010. 08. 04.
Sóhajokat tükröz vissza ezer apró darabban a csillogó díszek sokasága, halk nyögések ősi dallamára ringatóznak szégyenlős gyertyalángok a fenyő ágain.
A testen vékony szerelemfilm ragyog, női körmökön - mint a hóesés - elevenedik meg a csillagszórók fényűzése. Ujjak simogatnak még remegő izmokat a felhevült bőr alatt, a szív dobbanása lassan csitul, az ölben még ott lüktet a megélt kéj.
Reszkető tekintet néz a ferfi
sötét szemeibe, izzók vagyak fénye festi színesre a pillanatot, miként csillagok fényét is visszaveri a frissen hullt hó odakint, vakító káprázatot ígérve a csodát keresőnek.
Lágy csók nedvesít cserepes ajkakat, lassan hűlő, szemérmes gyönyör pihen a egyre lassuló légzéssel. Csendes nyugalom hívogat könnyű álmokat, pillekönnyű érintéssel kényeztet az éjszaka...
#11694 | 2010. 07. 29.
Még hármat kell aludni :)
#11687 | 2010. 07. 26.
Már csak hat naaaaap... (L) :)
#11657 | 2010. 07. 20.
Mindenkinek ajánlom ezt a BDSM játékoldalt:

http://www.3dkink.com/3d/gallery.jsp?c=1
#11645 | 2010. 07. 18.
"... Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más).. "
#11613 | 2010. 07. 15.
Akció!

Egyet beszólsz, kettőt kapsz. :)
#11612 | 2010. 07. 15.
Ma 5 hónapja, hogy megszelídítettél,
és megmutattad, megtanítottál a legfontosabbra:
Milyen szeretni és szeretve lenni...
Köszönöm Neked. Köszönöm,hogy vagy nekem:-)
#11595 | 2010. 07. 12.
Egyszerre röpítesz és fékezel, rettenetes gyötrelmekkel kínzol, és hihetetlen szépséggel gyönyörködtetsz.
#11592 | 2010. 07. 12.
"A kolibri nem csak egy egyszerű madár. A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent."

Benjamin Button különös élete
#11567 | 2010. 07. 09.
Igen: Shaman, ez a dolgaink egyik legmélyebb szintje

A jövő nem csupán egy misztikus köddel elfedett, sejtelmes idődimenzió, hanem az EMBER-t cselekvésre bíró, az új kezdeteit magában hordozó VALÓS ERŐ. Mely, ha mást nem is képes adni, de az ÉLET nevű "kirakósban" egyet biztos, ami -ha játék, ha nem -: elengedhetetlen, vagyis:
a REMÉNYT!

D_Lady
#11566 | 2010. 07. 09.
"Megtanította nekünk,
hogy teremtenünk kell a jövőt, vagy mások teremtik számunkra,
törődnünk kell egymással, mert ha mi nem, ki fog?
és hogy az igazi erő, néha a legvalószerűtlenebb helyekről jön.
És reményt adott, hogy mindig lehetnek új kezdetek,
még az olyan embereknek is, mint mi."
#11565 | 2010. 07. 09.
"Mondd csak, Dinikém, mi mindig így fogunk élni, kérdeztem a barátomtól. Harmincas éveink elején még mindig a régi nóta, nyomjuk a gombot, a gázpedált ütközésig? Nincs megállás, nincs alvás és nincs ágyazás? Így fogunk élni, Lalikám, mondta a barátom szokott nyugalmával. Tizenöt év nagy idő, azóta vagyunk placcon körülöttünk babakocsis anyák arcukon gyermekük bárgyú mosolyával és szakadatlan pityegő vekkerórák. Megcsalt férjek és feleségek, délutáni presszók kávékonyakos mélabújában rejtőző munkahelyi kapcsolatok, némán áttévézett éjszakák, széthúzott ágyak, reggeli, ideges cigaretták füstje, nézz kürül, mondta a barátom, megannyi menekülő szerencsétlen. Apósok, anyósok, sógorok, menyek, bátyak és húgok hátborzongató panoptikuma. Családi ebédek és nyaralások, születésnapok és karácsonyok. Egy családi ebéd öt év az ember életéből, egy nyaralás minimum tizenöt, a kettő együtt felveti az öngyilkosság gondolatát, a többnapos ünnepeknek már pusztán a gondolata halálos ítélet, mondta töprengve. Nézz körül, csütörtök hajnal egy piacon, sörkortyokban mérjük az időt, nem olyan szomorú ez, mennyi idő, mennyi sör még, gondolj bele, én mindjárt libabőrös leszek az örömtől. Így fogunk élni, ismételte..."
#11558 | 2010. 07. 08.
"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

Stephen King
#11557 | 2010. 07. 08.
“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
#11526 | 2010. 07. 05.
Nem a szereteten vagy a vonzalmon múlik; azt adni is tudok, és el is fogadom. A fájdalmat is éppúgy érzem, mint bárki más. Vágyom a simogató kézre, és én is szeretek simogatni. De ha megkérdezik, jól érzem-e magam, nem bírok nemet mondani rá. Nem jön a számra, hogy segítséget kérjek.
#11525 | 2010. 07. 05.
Egyszer átváltoztatta, amikor sokkal fiatalabb volt, sokkal rajongóbb, amikor bármire hajlandó volt azért, hogy őt boldoggá tegye. Ám még egyszer nem lesz rá hajlandó. Mindketten túlságosan messzire elmentek ahhoz, hogy megpróbálják visszazökkenteni a dolgokat a régi kerékvágásba. [...] Nem tudom. Néha megkönnyebbülten, és tisztában vagyok vele, hogy helyesen cselekedtem. A vége felé szinte alig szóltunk egymáshoz, egyszerűen nem volt miről beszélnünk, és már nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, amikor megnevettettük egymást. Én bementem a városba és nehezteltem rá, amiért megpróbált olyasmivé formálni, ami nem vagyok, ő pedig lejött ide és gyűlölt engem, amiért nem az a nő vagyok, akit ő akar. [...] Aztán öt perccel később rémült vagyok. Nem tudom elhinni, [...] hogy senki sincs, aki kiálljon értem, közbenjárjon az érdekemben, vagy segítsen, amikor túl nehézre fordulnak a dolgok...
#11521 | 2010. 07. 03.
Now Here We Stay
It's All That Were Worth
I've Been Thru The Pain And Been Dragged Thru The Dirt Whatever They Tell You Were Bigger Than Words
I've Been Where Your Standing I Know How It Hurts
Let This Be A Song Now And This Be A Day
And We Stand Together That Will Be Okay
Because Were Survivors Were Making It Work
Expecting The Best When They Hope For The Worst
#11504 | 2010. 07. 01.
4 hónapja, 16 napja, 7 órája, 43 perce belém csapott a villám és elvarázsolódtam:P
Várom..
#11502 | 2010. 07. 01.
"A miheztartás végett: én kértem törlésed Altwiwről."

Itt válaszolok neked, mert tiltottál:

Egy milliárd oldalból 1...

Meg vannak emberek, akiktől a feléd irányuló ellenérzés a megtisztelő. Mert így nyilvánvaló, hogy nincs pont ahol kapcsolódhatnál hozzájuk...és ez JÓ. Nagybetűsen.

Remélem érted:)
#11501 | 2010. 07. 01.
Szerintem csak 2 dologgal szemben illik az emberi alázat.

Az egyik az univerzum végtelensége, a másik pedig: az ember saját, belső törvénye. Bár ezek szoros viszonyban vannak, néha eldöntendő, hogy melyik a fontosabb...vagy az, hogy hol a baj.
#11495 | 2010. 06. 30.
van olyan kémiai folyamat, ami az érzelmeket, szeretetet sugárzó lényt képes fotópapírra vagy filmre redukálni.
amikor nem bírom mozdítani a szám, képtelen vagyok a magasfeszültségű vibrálást szavaimmal megtörni, a számra zárod a tenyered és riadt tekintetemre válaszul megcsókolod a szemem. mire boldogan megnyugszom... elfogadtál.
#11489 | 2010. 06. 29.
Degonosz... :D:D:D:D
#11488 | 2010. 06. 29.
VB-t figyelemmel követőknek... ::oD

- What is the difference between a tea bag and England?

- A tea bag stays longer in the cup!
#11468 | 2010. 06. 26.
BÁRKI is légy, aki most a kezedben tartasz,
Egy apróság híján minden kárba vész,
Időben szólok, mielőtt jobban megismersz,
Én nem olyan vagyok, mint hitted, nagyon más.

Ki az a férfi, aki követőm lenne?
Ki indulna el szenvedélyeim nyomába?

Az út veszélyes - az eredmény bizonytalan, s lehet akár végzetes is;
Minden mást fel kellene adnod - bennem látva az egyetlen igaz Istent,
Ám még így is fárasztó lenne és soká tartana, hogy felfedezz,
Meg kellene tagadnod mindent, amit addig az életről vallottál
és mindenkit, aki nyugalmat adott;
Ezért inkább hagyj itt, ne vesződj tovább énvelem
- Vedd le a kezed a vállamról,
Tegyél le, és indulj utadra.


Walt Whitman
#11462 | 2010. 06. 26.
Végül mind megbocsátunk. Néha magunknak azt, hogy nem haragudtunk időben:-)
Jade: honnan az idézet?
#11458 | 2010. 06. 25.
"... Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos..."
#11455 | 2010. 06. 25.
Végül csak a sajnálat maradt, és ez az, ami szánalmas...

Amikor a kis világom lerombolták, azt éreztem, hogy a világnak vége.
Utána rájöttem, hogy a nagyból még nem is láttam semmit.

És én már nem vagyok egy fojtott ember. Nem kell...
De az a bizonyos flash...az az enyém:)

Nem kell, hogy érdekeljen.
#11449 | 2010. 06. 24.
Elvitt magával az álom,
ahol nincsenek ráncba futó gondok,
se félelem, se remény,
mert minden a beteljesülés
bódító szépségében ringatózik...
#11197 | 2010. 05. 25.
Kérem vissza a pénzem......s nemcsak azt
a hitem....mely ott és akkor szintén kölcsön adatott
s vissza nem kaptam.....azóta sem.
#11196 | 2010. 05. 25.
A nap idézete :) :

"bár egy hitvány férfi nem lehet tökéletes..."
(samson:))
#11194 | 2010. 05. 25.
"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok, úgy érzem elvesztettem valamit. Otthon fiókokat nyitogatok ki, leveleket olvasok, régi ruhák zsebeit kutatom át. Máskor rajtakapom magam , hogy felhívok telefonon embereket, valamilyen ürüggyel faggatom őket, másról beszélek. Valamit elvesztettem.
Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem: az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát, az alvás melléktermékét, azt a zagyva, édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé. Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság mögött van értelem, amelyet nem lehet szavakkal kifejezni. Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már? Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy kiraboltak.
(Találtam)