array(2) { [0]=> string(12) "bdsm-forumok" [1]=> string(14) "131-neked-irom" }
Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /web/skyfly/smpixie.com/www/apps/frontend/controller/ForumController.class.php:157) in /web/skyfly/smpixie.com/www/apps/frontend/controller/BaseController.class.php on line 169
Neked írom... - SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál

Neked írom...

BDSM Fórum » Neked írom...

#25667 | 2014. 04. 22. 19:34
Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az
életem. Lépések neszét hallanám, amely az
összes többi lépés neszétől különböznék. A
többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak.
A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a
lyukamból.
Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
#21698 | 2013. 05. 11. 23:06
Mert Te a barátja vagy, míg Ő Neked csak egy közeli ismerős. A barátság nem választ viselkedés alapján, az a lelkekben dől el.
#21692 | 2013. 05. 10. 06:22
"Mit gondoltam? Azt hittem, ő végre az aki megért. Aki minden hülyeségem ellenére se hagy magamra. És mi lett? Magamra hagyott. Pedig azt hittem barátok vagyunk. Hogy fontos vagyok neki, mint barát. Se többként, se kevesebbként. Csak én is számítani akartam a többiek között. Én is akartam valaki lenni neki az életében. De azt hiszem sokat kértem.Ő nem az az ember akinek rám van szüksége. Ő más. Ő neki olyan kell, aki nem sértődik be minden beszólásán, aki nem húzza fel magát a baromságain. Neki nem az én barátságom kell. Neki másé. Olyané kell neki,aki jobban megérti, aki nem hisztizik és nem nyávog. Aki szót fogad neki. De ez nem én vagyok. Én nem számítok neki. Én csak egy vagyok a sok barát közül, míg nekem fontos részét tölti be az életemnek."
#21669 | 2013. 05. 5. 21:40
Mélázva meséli
Édesanyám,
Szomorú élete
Alkonyán,
Hogyan szerették
Egymást ők ketten
Szerelmük tavaszán,
Mikor én születtem...

Lobogó kandalló
Hasábja bug:
Múló az üdvösség,
A tavasz hazug,
De azt is tudom jól,
Megérezem,
Hogy szent volt, hogy nagy volt
Az a szerelem!

Hiszen a hajtása
Én vagyok,
Nagy szemeim lángja
Tőle ragyog!
Kivettem a részem
Télből, fagyból, árnyból,
De bennem örökké
E letűnt üdvösség
Szent tavasza lángol!

(J.Gy.)


Ha már...
#20517 | 2012. 12. 23. 23:26
Csomagolás nélkül

Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.

Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.

Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.

(F.Gy.)
#20234 | 2012. 11. 20. 00:29
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.

(Sz. É.)
#19733 | 2012. 10. 3. 17:40
Belém hasított a jóvátehetetlenség fagyasztó érzése. Tűrhetetlennek éreztem már a puszta gondolatát is, hogy nem hallom többet a nevetését. Hiszen olyan volt számomra, mint forrás a sivatagban.Szétszórt voltam és boldogtalan: tégy összeszedetté

Antoine de Saint-Exupéry
#14853 | 2011. 05. 24. 20:44
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

József Attila
#14849 | 2011. 05. 23. 19:46
"Ne mondd, hogy szeretsz,
csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz,
csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre,
csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz,
csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent,
hisz csak perceket kérek,

s, én sem mondom szeretlek,
csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak,
csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre,
csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok,
csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden,
hisz csak perceket adhatok." !
#14848 | 2011. 05. 23. 19:31
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.