kinek,mint jelent a BDSM?

BDSM Fórum » kinek,mint jelent a BDSM?

#4653 | 2008. 07. 19.
Nem akarok senkit bántani vele,de ugyanezt mondtam,csak engedtem bőlére-pedig akár grafománnak is lehet tartani:-P
Önismeret,a külvilági elvárásoktól függetlenedni képesen kielégítve a valódi vágyainkat-de nem gátlástalanul szabadjára engedve azt...a történelemben volt akinek lehetősége,hatalma volt mást kínozni,életét venni,annak nem kellett ilyen etikán,erkölcsön morfondírozni.Vannak ma is ilyen mumus-domok,akikről rémhírek szállnak,akik nem kívánt maradandó károsodást okoznak önzésükben,másikkal szembeni érdektelenségükben...de attól civilizált és bdsm,hogy zsák a foltját,azzal,aki ugyanannak a mások oldalát keresi,és csak azt és úgy,ahogy a benne résztvevőknek mind megfelelő.Enélkül aberáltság,embertelenség és gonoszság,bűntény...
#4652 | 2008. 07. 19.
kecskeffy,
teljesen igazad van : a BDSM-hez bátorság, lelkierő és felelősségvállalás kell. Semmi köze az "asszony verve jó" meg "bemosok neked egyet vazze" stílusú tahó erőszakossághoz. A szexualitás kifinomult formájának tekintem, mint az elegánsan kontrasztos ételeket, pl. a kínai csípős-édes mártást. Domként az okoz nekem külön (?)gyönyört, ha a fájdalom okozásával is tudom olyan mámorba vinni a subomat, mint a legérzékibb simogatással. És miért is zárná ki a kettő egymást?
A külvilág véleménye meg csak annyiban érdekel, ha elnyomnak, betegnek vagy gonosznak kezelnek, ki akarnak közösíteni máshonnan a beállítottságom miatt. Még a barátaim között se tartottam soha közvéleménykutatást, hogyan szeressem a páromat, csak az ő véleménye érdekelt. Tanulni persze sokat lehet, ezért jó, ha felszabadultan tudunk beszélgetni a kedvtelésünkről.
#4651 | 2008. 07. 19.
A külvilág tartson minket annak, aminek akar, nem érdekelnek. Bármelyik kövér és/vagy alacsony férfi köteteket tudna írni arról, mennyi lelki fájdalom, igazságtalanság, megalázás éri őket - ok nélkül - a külvilágtól. És nyilván sokan mások is, én azonban ezekben vagyok érintett. A külvilágiak is kegyetlenek, sokszor inkább, mint a legtöbb domináns, ráadásul képmutatók és gyávák is, mert nem vállalják föl, hogy olyanok. Ők sosem azért kegyetlenek, mert jól esik nekik: nekik arra mindig erkölcsi "okaik" - valójában csak ürügyeik - vannak.
A BDSM-hez - annak bármelyik oldalához is - bátorság és lelkierő kell: a szubmisszivitáshoz is, talán ez a nyilvánvalóbb, de a dominanciához is.
A külvilág ítélkezőiről még annyit, hogy több emberséget tapasztaltam a Domináktól, mint tőlük. Nyilván nagy szerencsém volt ezekkel a Dominákkal, de így volt :)
#4650 | 2008. 07. 19.
Az a baj, hogy így a BDSM-en belül sem mindig vagyunk tekintettel egymásra.
A másik érzelmeire...
#4648 | 2008. 07. 19.
filodomm...szép gondolat.......ilyenkor azon gondolkozom, ezek szerint mi azért hajtjuk a BDSM-et mert ezekből nem kapunk eleget..vajon mennyire kompenzáció ez, és mennyire a valós ösztönigényünk megélése.......nyilván szerencsésebb, ha az utóbbi....:-)
#4646 | 2008. 07. 18.
Állati ösztönök kiélése tudatosan,civilizált módon,nem ártva vele senkinek.
A külvilágiak szadista vadállatoknak tartanak minket,miközben a világ tele "bdsm"-el,lealázzák,gyötrik,testi és lelki fájdalmakkal kínozzák egymást az emberek,öntudatlanul,ártva és károkat okozva.
#4644 | 2008. 07. 18.
kedves lashlie..de mit jelent a BDSM...erről elfelejtett írni.....-)???
#4640 | 2008. 07. 18.
Samson nagyon igaz dolgot mondott el szerintem, sőt !
Lehet megkapaszkodni : én dom létemre házias férfi vagyok, azaz tudok és párkapcsolatban is szoktam főzni, takarítani, mosni-vasalni. Csak éppen saját döntésemből, és közben is tudtam - ha volt - a subomnak feladatot adni, vagy gyorsan átváltani a páros élvezetekre, ahol ő szolga volt.
Nálam a 24/7 abban az értelemben létezett, hogy én döntöttem el, mikor álljon a subom, azaz életem társa, konkrétan a szolgálatomra.
Hozzáteszem, okos nők tudnak úgy kezdeményezni, hogy a férfi azt a saját döntésének érezhesse. Úgyhogy ez kétoldalú 24/7 volt, és kifejezetten a magánéletünkben, nem házicseléd-tartás.
#4639 | 2008. 07. 18.
nem kellene összemosni a két fogalmat valóban................
#4638 | 2008. 07. 18.
Úgy gondolom, itt máris két dologról beszélünk: mi a bdsm, és mi a 24/7. Számomra, ha a padlón fekve masszírozom az úrnőm lábát, az bdsm, ha a fotelben ülve, tévénézés közben, az nem. Ha négykézláb csúszva felmosom a padlót, miközben az Úrnőm hátulról korbáccsal ösztönöz, az bdsm, ha ugyanezt civilben, felmosófával teszem, az nem. De így is megteszem, míg sok más férfi (férj) esetleg nem tenné meg. Szeretetből? Háziasságból? Szubmisszivitásból? Talán mind összefügg egymással. De nem érzem magamat közben jogfosztott rabszolgának, kiszolgáltatott használati tárgynak.

Ebből következően számomra az az együttélés, amelyben az egyik fél minden tekintetben kiszolgálja a másikat, és alárendelten viselkedik (ilyen értelemben valóban sokan élnek 24/7 kapcsolatban, anélkül, hogy tudnának róla), önmagában még nem bdsm. Az idő nagy részében hiányoznak azok a külsőségek, amelyek azzá teszik, hiszen ezek csak a szeánszra korlátozódnak. Hangsúlyozom, ez az én véleményem, nem mindeni látja így. A mindennapi életben a „rabszolga” szerepét többféleképpen lehet értelmezni. Az egyik úgy gondolja, hogy a szolga arra való, hogy munkájával és jövedelmével kényelmes, gondtalan életet biztosítson a gazdájának, aki mellesleg még élvezeti célokra is igénybe veheti. A másik szerint a domináns fél kiváltsága, hogy „normális”, élete legyen, barátokkal, polgári foglalkozással, és olyan jövedelemmel, amely mellett megengedheti magának, hogy rabszolgát tartson, aki naphosszat megláncolva vagy ketrecbe zárva várja, hogy titkos vágyait kiélje rajta.

Az utóbbi változat nyilván jobban megfelel a sub/mazo fantáziáknak, csakhogy távol áll a valós élettől. Az ember általában nem mosogatásról álmodozik, hanem elképzeli, hogy az Úrnő lábtörlőnek, nyugágynak vagy akárminek használja a testét, tisztára nyalatja vele a csizmáját, és jól megkorbácsolja, és ha mindez megvalósul, akkor valóban kiszolgáltatott rabszolgának érzi magát, holott valójában őt szolgálják ki – bár optimális esetben ezt az úrnő is élvezi. Mindez azonban csak ritualizált játék, ami cseppet sem életszerű vagy praktikus, hiszen mindezekre a célokra alkalmasabb a valódi lábtörlő vagy nyugágy, a cipő is tisztább lesz a cipőpasztától, a korbácsolásból pedig az Úrnőnek semmi gyakorlati haszna nem származik. Ha így valósulna meg a 24/7, a domináns félnek a „szolgája” mellett szüksége lenne még néhány fizetett alkalmazottra, akik ténylegesen kiszolgálják.

Tartok tőle emellett, hogy az ilyen valódi, „vérbeli” bdsm szellemileg és érzelmileg nem elégítené ki egyik felet sem. Elképzelni jó, hogy az ember naphosszat megláncolva hever az úrnő lába alatt, nyaldosva a talpát és fel-felszisszenve a korbácsütésektől, de egy idő után valószínűleg hiányérzete támadna: elolvasna egy könyvet, elmenne egy moziba vagy a strandra stb. A domináns fél pedig keresne magának valakit, akihez emberi szóval lehet szólni, és nem azt válaszolja mindenre, hogy „igen, úrnőm”. Az ember nem élhet állandóan erotikus izgalmi állapotban, és egy idő után úgy érezné magát, mint az a bizonyos kijózanodott rasta a viccben, aki fű nélkül már nem is találja olyan jónak a zenét...

Szóval, azt hiszem, két síkon működik a dolog. Az egyik a vanilla, amelyben az ember (mindkettő) dolgozik, pénzt keres, háztartást vezet, gyerekeket is nevel, barátkozik, olvas, szeret, beszélget, és közben titokban álmodozik egy olyan világról, ami nem létezik. A másik a scene, amikor igyekszik megvalósítani az álmait, amennyire csak lehet, átélni, és elhitetni magával és a partnerével egyaránt, hogy ez a valóság. És a partnere optimális esetben a két síkon ugyanaz. Ettől lesz a dolog 24/7.
#4636 | 2008. 07. 18.
nos..nekem a nőiességem kiteljesedését, az egóm kibomlását, határdöngetést, a vágyaim megélhetésének platformját,emócionális szabadságot,perspektívát......
#4633 | 2008. 07. 17.
mindig a két-vagy több embertől-függ,aki együtt műveli.
hirhedt volt külföldön,mikor valaki feladott egy hirdetést,hogy valakit kibelezne és feldarabolna egy pasi....ennél nem nagyon lehet szélsőségesebb,de az érdekes az,hogy volt partnernek jelentkező...
én is mondtam,csak az vágyja a 24/7-et,aki nem próbálta és fantáziának jó-de kb annyi a realítása,hogy én leszek a Hegyek Ura:-)
de azért emlékezzünk a kishercegből a királyra,aki bölcsen nem várja el a tábornoktól,hogy szálljon virágról virágra mint egy lepke,mert akkor ő a hibás...
#4631 | 2008. 07. 17.
Gabcsa,
sokban egyetértek veled. Én életem három nagy szerelmét 24/7 jellegű kapcsolatban éltem meg. De ez nem jelentette azt, hogy bármelyik subomnak engedélyt kellett volna kérnie ahhoz, hogy munkába menjen. Az életünknek volt egy D/s oldala, ami az én akaratom tiszteletét jelentette, és elsősorban a magánéletünk, a szépérzékünk, a vágyaink hozzáigazítását a viszonyunk jellegéhez. A magánéletünknek volt egy SM tartalma, ami részben önálló szeánsz volt, részben beleszövődött a szexbe, a kirándulásokba, több más szórakozásunkba.
Számomra van a szeánsz (nekem elsősorban SM), ami működhet különélésben is, akkor a közös szenvedély köt össze, és ezt én nem nevezném szerelemnek. És van az a szerelmi kapcsolat, aminek minden ízét áthatja ez a mentalitás, de egyáltalán nem azt jelenti, hogy a subom a cselédem vagy a rabszolgám. A dominancia sokkal kifinomultabb formákban is érvényesíthető.
A szószerinti 24/7 ma szerintem csak fantáziasztori lehet. Vagy olyan emberek kellenek hozzá, akik megengedhetik maguknak és úgy is döntenek, hogy csak ennek élnek, vagyis tényleg teljesen kiszakítják magukat a társadalomból.
#4627 | 2008. 07. 17.
Sziasztok,
Szerintem a legtöbben átlagemberként éljük az életünket, éppenezért itt, kicsiny hazánkban nem kivitelezhető, hogy egy pár egyik tagja végérvényesen feladja korábbi életét, munkahelyét. Ebből következik, hogy a fogalmak, kicsit átértékelődnek, mert csak a legszerencsésebbek élhetik meg 100%-ig ezt az életformát. 24/7 kapcsolatnak lehet tekinteni szerintem azt is, amikor az alárendelt fél nem szűnik meg a külvilág számára, csak az élete nagy részét párjával tölti, és ezekben a pillanatokban (nem csak szeánszokkor, vagy az ágyban) szolgálja a partnerét.
Ettől függetlenül van munkahelye, ahova szükség szerint elmegy dolgozni, vannak szülei, akiket szükség szerint meglátogathat. Erre persze ceremóniális körülmények között engedélyt kell kérnie a partnerétől, de a partnere is tisztában lévén ezeknek a dolgokna a fontosságával, engedélyezni fogja azt, legfeljebb feltételekhez köti.
Nem tudom már, hogy hol olvastam, de azt mondják, a földön sokkal több ember él BDSM jellegű (alá-fölé rendelt viszonyban), mint akik ezt tudatosan teszik.
#4625 | 2008. 07. 17.
egy kis beszélgetés közben a chaten,felütött bennem a kiváncsiság,vajon kinek,mit is jelent a BDSM. Gondolok itt a 24/7 kapcsolatokra,vagy azokra akik csak füszerként tekintenek rá:)
az én véleményem: a 24/7 kapcsolatra csak az ácsingozik,aki még nem probálta,és nem gondol bele,hogy ezen kivül más tényezök is közre játszhatnak... pl: munka,család,hétköznapi gondok,bajok. Azt nem mondom,hogy nem lehet ilyen kapcsolatban élni,igenis lehet,csak nem ugy,ahogy ahogy egyesek gondolják:)
Nosza,várom a hozzászolásokat:)