Érzésekről őszintén

BDSM Fórum » Érzésekről őszintén

#4647 | 2008. 07. 19.
Euphemia kérésére töröltem a hozzászolását.
#4624 | 2008. 07. 17.
Kedves Erzsi, a program összeállításához használt módszerek közül idáig az Öné a legjobb! Ön a parancsnok, ahogy illik, de a partner is kellőképpen benne lehet.
Irigylem a partnereit :-)
Tisztelettel: kecskeffy
#4616 | 2008. 07. 16.
Institoris felvetette a határok tágítását. Persze, domináns oldalról ezt könnyű bevállalni, de nem mindenki edge player, és ha tágítani akarja is a saját határait, nem biztos, hogy bármilyen irányba. Az efféle "meglepetés" nyújthat fergetegesen jó, de kiábrándítóan rossz élményt is. Régi, jól bevált kapcsolat, őszinte érzelmek és teljes bizalom kell ahhoz, hogy az ember nyugodt lélekkel a másik kezébe adja a döntést a sorsáról. Ehhez nagyon kell ismerni egymást, első találkozásra ez nem működik. (Persze megint csak szerintem legalábbis.) Mire odáig eljut az ember, hogy ezt kockázat nélkül megtehesse, addigra már valóban nincs szükség előzetes egyeztetésre.
#4615 | 2008. 07. 16.
Én nem azt kérdezem, hogy "mit szeretnél", hanem, hogy "mit szeretsz". Mivel azt élvezem, ha a partnerem is élvezi a játékot, olyasmikből állítom össze a "programot", ami valószínűleg tetszeni fog neki, mert azt szeretné megtenni, kipróbálni. A tűket például én nem szeretem (az orvosok jutnak eszembe róla), szóval nem is használom. Tehát ha valakinek ez a kedvence, az keressen másik játszótársat! Viszont igyekszem figyelembe venni, azt is, mit "nem szeret" az illető. Minden találkozás más :) Ha már ismerem valamennyire, akkor sokkal spontánabban történnek a dolgok. Ha eszembe jut valami, amit kipróbálnék, akkor tudom, hogy megtehetem, nem lesz ellenére. Egy új partnerrel viszont csak azt szeretem csinálni, amit nagyjából előre megbeszélünk, tehát jóval kötöttebb a "forgatókönyv". Ha valaki kezdő, akkor természetesen nem az a célom, hogy a mélyvízbe dobva elvegyem a kedvét a bdsm-től, hanem az, hogy élvezze a játékot és legközelebb még többet akarjon. Persze ez időnként jelentős önmérsékletet kíván, de "hosszú távú befektetésként" megéri, mert általában egy-egy kedves ismerős (remélem mondhatom: barát) az eredmény :)
Üdv: Erzsi
#4607 | 2008. 07. 15.
Az előzetes programegyeztetés szerintem is hasznos, mert mind az Úrnő, mind pedig a szolga részéről vannak olyan dolgok, melyeket nem szeretne. Igaz, ezeket a Dominák általában jó előre jelezni szokták, vagy ha nem, akkor szeánsz közben jelzik, meggyőző módon :) Még így is előfordulhat azonban, hogy a szolga túlbecsüli a saját képességeit, ekkor hasznos lehet a menekülőszó.
A programegyeztetésnek egyébként létezik az a formája is, ahol a domináns fél korrekt módon, előre közli, hogy mire számítson a szolga, és csak akkor jöjjön, ha vállalja azt. Így aztán fel sem merülhet, hogy a szolga diktál :) Nekem mostanában két szeánszon volt szerencsém így részt venni, és mindkét alkalom nagyon tanulságos és hasznos volt: nőtt az önismeretem, csökkent az egóm :)
Legutóbb például nagy és hős kecskeffyből - aki azt hitte, és még itt-ott le is írta, hogy jól bírja a fájdalmat - egy icipici, összetört kecskeffyvé zsugorodtam, miután egy kemény korbácsolás közben rövid időre elájultam. Bonyolult művelet volna tagadnom, hogy túlbecsültem a képességeimet :) Az Úrnők teljesen vétlenek voltak a dologban, volt ugyanis menekülőszó: kérhettem volna szünetet, de nem kértem. Nekem annyi a mentségem, hogy még soha életemben nem ájultam el, és a figyelmeztető jeleket nem "fogtam". Azt észleltem, hogy hirtelen minden szín fölragyogott, a fülem kicsit csöngeni kezdett, és gyöngének, fáradtnak éreztem magam. Én pedig szünetkérés helyett belefeledkeztem a ragyogó színek szemlélésébe, hogy jé, de érdekes!
Ezúton javaslom mindenkinek, aki hasonló szituációban hirtelen valami különöset észlel, ne feledkezzen bele, hanem kérjen szünetet :) Ugyanis csak egy kis ideig gyönyörködhettem a furcsán ragyogó színekben, aztán minden átmenet nélkül eltűnt a való világ, a következő pedig, amiről tudok, az az, hogy egy gyönyörű, és számomra ismeretlen Hölgy nézett rám szeretettel és aggódva, valahogy fölülről, és azt kérdezte tőlem, hogy tudom-e a nevemet. Elég meghökkentő kérdés! Azt hiszem, bólinthattam, hogy tudom, de tovább erősködött, hogy mondjam meg, hogy hívnak, akkor megmondtam, ettől szemmel láthatóan nyugodtabb lett, aztán arra kért, próbáljak meg fölállni.
Idáig fogalmam sem volt a következő dolgokról: 1. Hol vagyok? 2. Ki ez a szép Hölgy? 3. Miért csak a köldökéig érek? (Igaz, alacsony vagyok, de ennyire?)
Ezek után, ahogy a számítógép indul újra, valahogy úgy én is újra indultam, eszembe jutott, hogy 1. Szeánszon vagyok. 2. A szép Hölgy a két gyönyörű Úrnő egyike a szeánszról. 3. Észrevettem, hogy féltérden állva lógok a köteleken, melyekkel egy oszlop nevű szerkezethez kötöttek :)
Végül is jó vége lett a dolognak, megitattak, helyrehoztak, kiderült, hogy arany szívük van, holott kevéssel előtte még rettegtem Tőlük, és még soha sem féltem ennyire, csak a legrémesebb álmaimban.
A történtek után persze erős gyanú ébredt bennem, hogy mégsem bírom olyan jól a fájdalmakat :) Az adatlapomról már töröltem is az erre utaló szavakat, sajnos a fórumból nem tudom törölni, ezért ezt a bejegyzést helyesbítésnek is szántam, meg talán másnak is tanulságos lehet.
Most már befejezem, megyek hason feküdni, ez mostanában az új hobbim :)
Tisztelettel: az icipici kecskeffy
#4599 | 2008. 07. 14.
fester: hihihihihi de legalább írtál :))) egyébként tele vagyok szunyogcsipésekkel :P nagyjabol bárányhimlő finomabb formája...
cupp nektek :)
#4597 | 2008. 07. 14.
Kedves Mistress M!
..ha már négy hsz-al lejjebb megszólíttattam. A véleményem ismered, szombaton a kertben grillezés és száz szúnyog kivéreztetése közben kifejtettem. Hasonló körülmények közt akikhez közelebb kerültem, személyesen ismerem, nagyon szívesen vitatkozom, verbálisan megváltom a világot. Itt nem vagyok az a nagy hozzászóló, őszinte leszek; lusta vagyok írott formába önteni a gondolataimat. Egyébként meg úgyis olvastad a rendes weboldalunkkon! :)
#4596 | 2008. 07. 14.
Hát nem tudom, számomra épp az a lényeg hogy tágítsam a határokat."Nagy lépés ez nekem..."
#4594 | 2008. 07. 14.
Én is óvatosabban fogalmaznék ezzel a „megkérdezi, mit szeretnél” dologgal kapcsolatban, és nem mernék emiatt elítélni, lebecsülni egy Úrnőt. Amint az ebből a fórumból, s a résztvevők adatlapjaiból is kiderül, nagyon sokfélék vagyunk, mindenkinek mások az elképzelései, s ami az egyiknek izgató, az a másikat akár kimondottan taszíthatja is. Mivel a cél mégiscsak a közös örömszerzés, legalábbis körvonalakban ismerni kell egymás elképzeléseit. A játék jellegénél fogva a domináns fél kezében van a kezdeményezés, így elsősorban neki kell tisztában lennie a másikkal, hiszen ő maga úgyis azt tesz, illetve azt parancsol majd, ami neki kellemes. Első találkozásnál tehát nyilván szükség van előzetes egyeztetésre valamilyen formában.

Az persze valóban kínos, ha az alárendelt fél „diktál” vagy „rendel”, a domináns fél pedig előre megírt forgatókönyv szerint megvalósítja az elképzeléseit – ez valószínűleg mindkét fél számára illúzióromboló. De úgy gondolom, ha az Úrnő valóban kedvtelésből, élvezetből uralkodik, akkor ez nem szokott előfordulni. Az, hogy az ember nagyjából tudja előre, hogy mi fog vele történni, önmagában még nem baj, hiszen a játék "eszköztára" véges - sokkal többet számít a stílus, az, ahogy mindez megvalósul. Szerintem az embernek akkor futkározik igazán a hátán a hideg az izgalomtól, ha érzi, hogy az Úrnő valódi élvezettel "használja" őt.

Menekülőszó nélkül játszani nagyon izgalmas, de ehhez lassanként kell megtapasztalni egymás határait. Hirtelen „mély vízbe” ugorva hasznos lehet, mert az ember hajlamos túlbecsülni nemcsak a partner, de a saját tűrőképességét is…
#4591 | 2008. 07. 14.
kedves batori: biztos fantasztikus volt! :)
viszont kicsit vitatkoznék : nem hiszem, hogy a menekuloszó kevésbé "Dominává tesz". sőt.
biztonságot ad mindkét félnek, pláne, ha nem ismeri, nem jatszott még a partnerrel elozoleg.
nyilvan később elhagyható, de eleinte inkább felelőtlenségnek tartom... az hogy megkérdezik: mit szeretnél, miért baj?
hiszen tudniuk kell rola, ha pl neked a tű tabu.
okod lehet rá, ergo, tudni kell.
S egy "igazi Domina" a határaidat mindig tiszteletben tartja!
S , hogy tudja, mik azok, annak az a modja, hogy kérdez. nem?
bár lehet, én tévedek.Néha elofordul :)
#4590 | 2008. 07. 14.
Az igazi domina kifejezés fontos megkülönböztetés azon domináktól, akik a szeánsz elején megkérdezik, hogy mit szeretnél. Ök nem azok.
Egy alkalommal könyörtelen dominát vártam, s kaptam. Nem volt menekülő szó, de a domina tudta, hogy meddig mehet el a fenekelésben és addig el is ment. Jóllehet igen fájdalamas volt, de azóta is csak sóvárgok olyan után, aki a gyötréssel "engedelmessé" tud tenni. Menekülő szó léte esetén nem jutottam volna el eddig a különleges érzésig.
#4589 | 2008. 07. 14.
fester, predator, nyali,emy,lilith: érdekelne a témárol a ti véleményetek is:)
#4577 | 2008. 07. 13.
nincs mit Moncsi,szivesen:)
#4576 | 2008. 07. 13.
Sziasztok!
Mostmar elegem van a rágalmazásokbol, szemétkedésekbol, köpködésekből.
Kedves Rexkutxus. Vagy nevezzelek másképpen?? Beindithatunk egy oda vissza köpködést, csak tudod, én nem szeretnék ide lealacsonyodni.
jo lenne ha leszakadnál rólam, ne merj mégegyszer akár az amatordominan, akár másutt rágalmazni, mert nem lesz jo vége!!!
Ez az utolsó figelmeztetésem. Kértelek, már szépen. Telefonon, mikor hivogattál. levélben amikor irogattál. itt is váltottunk üzenetet. ugyhogy elég már ebből!!
M.M.
------
Lilith: ez rendes, és nagyon kedves volt tőled:) cupp
#4559 | 2008. 07. 11.
Mistress_M, samson: köszönöm szépen :))
Samsonhoz hasonlóan én is szeretem a Domina lábát csókolgatni, meg a kezét is, amennyiben lehetőséget kapok ezekre :)
#4558 | 2008. 07. 11.
Köszönöm!
#4556 | 2008. 07. 11.
samson: ez szép volt! graula!
#4549 | 2008. 07. 11.
Kecskeffy barátunk nagyon jól megfogalmazta a lényeget, bár én az Anyával való párhuzamban kételkedem. De hogy az érzékelés síkja egészen megváltozik ilyenkor, azt én is így tapasztaltam. Eleve más ingerek érik az embert, mint "normál" körülmények között, illetve más irányból: az Úrnőt alulról, "békaperspektívából" látja, amitől kicsinek, tehetetlennek ézi magát, közvetlen közelről csak lábakat lát, és olyan dolgokat hall mintegy felerősítve,(pl. a cpősarok koppanása a padlón, vagy vagy a lánccsörgés), amelyek egyébként távoli, jelentéktelen zajok lennének - mindez már önmagában is átértelmezi a világot. Az ütésre emelt korbács egyszerre kelt félelmet és vágyakozást, és amikor az Úrnő végül abbahagyja a kínzást, a rabszolga valami kimondhatatlan hálát érez, mintha az Ő kegyelmének köszönhetné az életét - legalábbis én így élem meg. Számomra fokozza az élményt, ha a fájdalom elszenvedése közben csókolhatom, nyaldoshatom az Úrnőm lábát, ami enyhíti a kínt, és kifejezi a mérhetetlen alázatot. És hozzátenném még, hogy ha az ember igazán komolyan veszi a szerepét, akkor hajlamos tényleg tökéletesen rábízni magát az Úrnőre, vakon alávetni magát a parancsának, akaratának - ami hangsúlyossá teszi az Úrnő felelősségét.
#4541 | 2008. 07. 11.
többiek? :)
#4533 | 2008. 07. 10.
kecskeffy: bírom a humorodat :))) egyébként negyon tanulságos volt!
#4532 | 2008. 07. 10.
lashlie: maximalisan egyetértek veled!
A dominanciát szerintem minden olyan domináns fél, aki szívvel lélekkel éli meg és ki, az igy kell gondolja, igy kell hogy " hozzáálljon ".
Jano: az utolso mondatod elgondolkodtatott. :)
#4531 | 2008. 07. 10.
Tisztelt Mistress M!

Szubmisszív férfi vagyok.

Szeánsz előtt - ha először találkozom egy Úrnővel - izgatott vagyok, és egy kicsit félek is, mert tudom, hogy azok az Úrnők, akik eddig "kezelésbe vettek", sosem ütöttek teljes erejükből. Ugyanis lopva leselkedni szoktam, amíg még oda merek nézni:), és mindig azt láttam: tudtak volna nagyobbat is ütni, ha akartak volna. De szerencsére nem akartak, és ezért hálás is vagyok Nekik, mert így is elég fájdalmas volt:).
Amiatt is aggódom, hogy egyáltalán létrejön-e a szeánsz.

Szeánsz közben: azt hiszem, minden férfiban mély és tartós tisztelet ébred az iránt a Nő iránt, aki keményen és hosszasan elveri. Ilyenek vagyunk:) Valószínűleg a tudalattiból az jön ilyenkor elő, amikor még csak kisfiúk voltunk, Anyukánk pedig egy hatalmas óriás, aki gondoskodott rólunk, szeretett, de néha elfenekelt, - és ilyenkor a Domina veszi át az Anyuka szerepét:).
A szubmisszívek pedig, mint én, hálásak is ilyenkor, hiszen olyan élményeket kapnak a Dominától, melyekre nagyon vágytak.
Amúgy egy kemény fenekelés, korbácsolás stb. alatt teljesen más minden, mint általában, és főleg más, mint akkor, amikor az ember ilyesmiről fantáziál:), pl. egész máshogy érzékelem az időt: folyamatos jelenben vagyok, melynek terjedelme mindig a következő ütésig tart, és mindig csak a következő ütésig akarom kibírni.
Látni alig látom közben az Úrnőt, ellentétben mondjuk egy hasonló témájú videó vagy kép nézegetésével:) - egyrészt mert fenekelni lényegesen egyszerűbb hátulról, mint szemből, viszont hátul nincs szemem:), másrészt általában csak akkor szabad egy Úrnőre nézni, ha megengedi; az erős fájdalomtól meg amúgy is kiver a verejték, és a szemembe folyik, és csípi; ha meg esetleg könnybe lábad a szemem, akkor se látok jól. És egy idő után már oda se merek nézni.
Hallani jól lehet, ahogy pl. suhog a pálca, elég félelmetes is tud lenni:)
És azért is más ilyenkor minden, mert leginkább a bőrömmel "érzékelek", hisz az ütés okozta fájdalmat főleg azzal érzem, a mindennapi helyzetekben pedig a fő érzékszervem a szemem.

Én igazából nem a fájdalmat élvezem, hanem az Úrnőmnek való alávetettséget, kiszolgáltatottságot, azt, ha nevetve gyötör, ha testileg megaláz. A fájdalom csak azért kell, hogy ez a szituáció létrejöjjön - szerencsémre csak tompítva tudatosul bennem a fájdalom, magas a fájdalomküszöböm. Azért a nagy fájdalmakat én is átélem, egyszer majdnem lekapartam a falat, amikor a fogam fájt:)

Szeánsz után: igen vidám hangulatba kerülök - és nem csak azért, mert már nem vernek:) - hanem valószínűleg a bőven termelődött boldogsághormonok miatt, melyeket Jano is említett.
A Domina iránt érzett tiszteletem és hálám megmarad, sokkal elviselhetőbb és kezelhetőbb leszek hetekig, mint egyébként; nyugodtabb, vidámabb és kedvesebb. Szóval lehet, hogy a legtöbb férfinak hasznára válna, ha havonta egy-két keményebb fenekelést kapna egy-egy dominától:) Mellesleg évekkel ezelőtt a tévében hasonlóan nyilatkozott egy angol Domina is a férfivendégeiről:)

Tisztelettel: Kecskeffy
#4526 | 2008. 07. 10.
Szia Mistress M. !
Ez egy nagyon pozitív, tanulságos kérdés.
Én szeánsz előtt nagyon felajzott vagyok.
Egyrészt izgat, mit tudok meg egy számomra izgalmas, kedves nőről aznap. A szeánsz nekem nem önmagam kiélése, hanem egyszerre akarok érzéki örömöt és fájdalmat okozni, és az a jó, ha a kettő összefonódik. A partnerem öröme nekem nagyon fontos a saját kielégülésemhez. És az is, hogy lehetőleg minden szeánsz adjon mindkettőnknek valami újat. Másrészt, átérzem a felelősséget, mert nagyon rajtam múlik, hogy mindkettőnknek jó legyen, hiszen én dominálok.
A szeánsz átélése számomra egyszerűen olyan, mint egy szép szeretkezésé (főleg, ha a kettő össze is kapcsolódik).
Ha mindkettőnknek szép volt a szeánsz - szerencsére (?)
így szokott lenni, mert alaposan felkészülök nemcsak technikailag, hanem lélekben is az "előadásra" -, az csodálatosan feltölt, nem elfáradok bele, hanem erősebb leszek tőle.
#4525 | 2008. 07. 10.
Szia Mistress M!
A szeánsz elött én mindig felfokozott állapotban vagyok,és nem csak testileg hanem lelkileg is.Alig várom,hogy találkozhassak az úrnővel és szolgálhassam.Az elözetes beszélgetés alatt úgyis kiderül,hogy szimpatikusak vagyunk -e egymásnak,és általában ezzel nem volt sosem problémám.Nekem minden szeánsz egy olyan alkalom amit nagyon várok,hogy egy olyan hölgy irányitása alá kerüljek akit tisztelek.Mert igenis tisztelem a hölgyeket.De ezt nem bizonygatnom kell hanem bizonyítani.Ezt teszem a hölgynél.A szeánsz alatt pedig nagyon felvagyok dobodva és érdekes hogy olyan fájdalmat is elviselek amit más helyzetben nem.Bár tudom ez az ú.n.boldogság hormonoknak köszönhető.Szeánsz után pedig egyenesen megnyugszom,és most nem csak a testi kielégülésre gondolok,hanem a lelekire.
#4524 | 2008. 07. 10.
Sziasztok!
Kiváncsi lennék, ki hogyan éli meg, és ki az érzéseit, egy egy szeansz előtt, alatt, után.
Akár domináns beállítottságú, akár sub-mazo.
Főleg az emberi érzésekről beszélgetnék itt szívesen, havan kedvetek!
üdv: M.M.