Hegedoklész: a viszály és a szeretet nyomában

Hegelt határozottan nem értem, bár nem is olvastam tőle sokat. Egy dolog megmaradt tőle. Vagyis kettő.

1. Egy tézist követ egy antitézis, és a kettőből lesz valami új: a szintézis: a kettő összeolvadása, ami azonban több, mint a kettő értékének összessége (szerintem ez a mondat nem teljesen érthető, de felhívtam rá a figyelmet, hogy nem értem Hegelt.)
2. A frenológiáról (koponyatan) is írt.

Ennek kapcsán eszembe jut Empedoklész, akitől csak töredékesen maradtak fent írás részletek. Nagyjából 2600 éve élt, görög gondolkodó volt, aki szerint a világ a szeretet és a viszály váltakozása/dinamikája kapcsán halad előre.

Két film is eszembe jut a Mátrix és a A törvénytisztelő polgár. Előbbiben Neo beépül a rendszerbe, de a végére akármilyen hatalmas ereje is lesz, mégis elbukik. A másik alkotásban, főhősünk, aki szerint az igazságszolgáltatás durván igazságtalan -volt vele szemben-, fellázad a rendszer ellen, és saját módszereivel oldja meg azt, amit a hivatalos szervek nem tesznek meg (Dexter is eszünkbe juthat, és nem, nem a rajzfilm sorozat...)
A filmművészet ezen alkotásai -és bizonyára még rengeteg minden a múltból és a jelenből,- arra tanítanak bennünket, hogy ne olvadjunk be a rendszerbe, mert az onnan kivezető út zsákutca lesz.

Mi az amit tehetünk? Ha Empedoklésznak igaza van - itt eszembe jut Leibniz, aki másokkal együtt azt állította, hogyha a világunkban nem lenne rossz, akkor jó sem létezhetne, hiszen akkor minden semleges volna, és így nem lennének értékeink sem,- a viszálykodás helyett választhatjuk a szeretet útját. Ez nem jelenti azt, hogy egyből tökéletesek leszünk, glória nő a fejünk fölé, és az angyalok kórusában fogunk énekelni, de törekedhetünk arra, hogy a szeretet és a kedvesség határozza meg életünket és ne a viszálykodás.
Hiszen ha vannak, akik viszályt keltenek, -és elfogadjuk Leibniz érvelését- rájuk is szüksége van, ahhoz, hogy jót tudjunk cselekedni. Hogyan lehetnének például hőseink, ha nem kellene senki rosszat legyőzni (és nem aktuál-politikára gondolok. Maradjunk a mítoszoknál, például Héraklésznél, vagy a kevéssé ismert Bellerophontésznál, a Pegazus lovasánál, akik gonosz szörnyetegeket -is- öltek.
A jó és a rossz, a hős és a gonosz fogalmai teljesen szubjektívek. Biztosan akad, akinek Loki és Zordon a jófiúk, míg Mufasa (khmmm...erről a névről mindig a műfa@ jut eszembe) és Thor a balekok, akiknek azt kívánják, bárcsak ők maradtak volna alul. Ja, előbbi alul is maradt, bár a fia lett végül az új király. Akkor most alul maradt, vagy sem...?

A hazai BDSM-ben is mindenkinek meg lehet a véleménye, hiszen ez alkotmányos joga. Azonban bár az ismeretlenül ítélkezéshez is van joga mindenkinek, és bár lényegesen egyszerűbb az ítélkezés ösvénye, mint a megismerésé; mindenikek azt javaslom, hogy mielőtt elítélne valakit, igyekezzen megismerni, és ne csak virtuálisan, hanem élőben is.
Jó kifogások mindig akadnak, hiszen jó kifogás sose rossz. Azért vagyunk páran, akik már megjártuk az ország jó néhány területét, hogy találkozzunk -és játszunk- másokkal.

Ma is találkoztam egy Hölggyel -első alkalom volt-, akivel korábban volt egy vitám facebookon (az én hibámból). A találkozó után -amin kávéztunk és beszélgettünk,- pedig rám írt, és azt mondta: " Kellemes csalódás volt."

Mindenki abban hisz, és azt hisz, amit csak szeretne. És ha igaza van Leibniznek és Empedoklésznak, jobb is ha vannak viszályt keltők köztünk különben nem lehetnének érdemeink, és nem tudnánk fejlődni.