Szeretőnek lenni

Nézd, erre nincs megoldásom. Az emberek és helyzetek mások. Így ami az egyiknek működik a másiknak nem.

De játszva a gondolattal.
Egy hármas akkor lehet a legjobb, a ha három emberke egyszerre van jelen. Azaz valódi hármas. Mindenki beleegyezett és egyszerre élvezi, mert talál benne valamit ami számára a legjobb.
Azt hiszem ez a legritkább. :)

A megcsalás nagyon más. Általában csak egy fél nem tud a dologról. De ez sem fekete vagy fehér. Olyan könnyű ítélkezni, én jobban szeretem körbenézni a dolgokat.

Szerinted hogy működhet jól egy "hármas"?

Nyitott kapcsolatban, őszintén ahol mindent meg tudsz beszélni a másikkal, vagy titokban, tudatlanul ahol a három fél nem tud a másikról?

Tiszeletben tartom, hogy más az értékrendünk, és én sem akarlak meggyőzni semmiről sem. Viszont nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan képzelhető el szeretet tisztelet és őszinteség nélkül. Tényleg nem kötekedés, hanem kíváncsiság.

A gondolatláncoddal nem értek egyet. Az egyik lépés nálam nem következik a másikból. De nem akarlak meggyőzni. Mások vagyunk.

Hiszek abban, hogy tényleg nincsenek szabályok.

A szeretet sokszínű, és nem véges. Így elképzelhető, hogy több partner szeretete is megfér egymással.
Annyi variáció létezhet.

Abban egyetértünk, hogy látszatkapcsolatnak nem sok értelme van. Inkább egyedül.

Ha nem vagyok őszinte a társamhoz, akkor nem is tisztelem. Ha nem tisztelem a társamat, akkor nem is szeretem. Én nem tudnék boldog lenni egy olyan kapcsolatban, aminek nem a szeretet az egyik alapja. Ebből következik, hogy egy olyan "tudatlanságban tartott nem tönkre ment kapcsolat" szerintem nem lehet minden résztvevő számára boldog. Az pedig költői kérdés, hogy mi értelme egy látszat kapcsolatban élni.

Nekem ez már kicsit a "mese" kategória, a boldog házaspár és a szerető hármasa.
Más az értékrendem és ez nem fér bele nekem. Ha beleférne akkor nem az lenne ami :)

Végig gondoltam. Voltam boldog szeretőként is, és boldogtalan monogám kapcsolatban.

Szerintem minden kapcsolatra, így a szeretőire is igaz lehet, hogy ha a két fél tudja adni ami a másiknak szükséges és elfogadni amit a másik adni tud, lehetnek boldog.

Attól, hogy valakinek van szeretője, még nem kell az "otthoni" kapcsolatának tönkremenni. Legtöbbször az a fél nem is tud semmit, és tán a párja tökéletesen boldoggá tudja így is tenni.

Persze elismerem, hogy nehezebb a dolgokat kiegyensúlyozni.

"Mindenki a maga világát teremti meg meg és abban kell egész legyen"....egy szeretői kapcsolatban soha nem lehet senki egész...lehet hazudni önmagunknak, hogy ideig óráig megteremtettük a saját világunk..de ez csak önámítás semmi más.

Két kiegészítést tennék. Az első, hogy miközben megteremti az ember a saját világát, amelyben egész, ne vegye el ezt az opciót a másik embertől sem. Ha például az ember társa nem egész a megcsalt szerepben, akkor ne úgy váljunk egésszé, hogy őt megtörjük.
A másik, hogy sokszor nem arról van szó, hogy az ember nem tudja megélni a vágyait a kapcsolatában, hanem, arról, hogy meg sem próbálják, mert könnyebb házon kívül és/vagy könnyebb elutasítani. Sokszor pedig nem a boldogság, hanem a kényelem tart össze kapcsolatokat, ami pedig gyávaságra utal, mert nehéz előlről kezdeni, nehéz egyedül, de a korrektség sosem könnyű.
Hozzátenném, hogy nem ítélkezem, mindenki azt csinál, amig akar. Nem óhajtom a saját értékrendemet másra erőltetni, de hálás vagyok, hogy olyan társam van, aki úgyanolyan értékrenddel bír, mint én.

A törlés az alpári stílusnak szólt.
Kulturált formában minden vélemény maradhat.

Nekem ez nem személyes, így érzelmek sem kötődnek hozzá. Az ellenvélemény sem zavar.

Sokan csak játsszák itt a bdsm-t... nem, talán az a helyesebb, hogy csak testi szinten élik meg. Azután az idő haladtával új és újabb színeit fedezik majd fel... persze, ha képesek befogadni, felfogni.
A kommentben lévő ellentmondás sem az aminek látszik... egyszerű elbeszélés a másik mellett. Azt sem jó kiemelni, ki tanít kit... mert az is lehet kölcsönös.
Sokszor elfelejtjük viszont azt "öregebbek" tiszteletét.... volt mikor megszólaltak kuss volt mindenkinek... és figyeltek arra amit mond.
Emlékszem a 34 éves kori értékrendemre... fájdalmaimra-boldogságaimra...
és mosolygok

Kedves Szubcsi!

Ne ítélj,hogy ne ítéltess! :)

Nagyon szépen fogalmaztál kedves Passer!
A magam nevében köszönöm szépen,hogy ez a blog megszületett! :)

U.I:

A rosszindulattal ne törődj soha!

Nem tenyleg nincsenek ...
Igazad van :-)

Ne foglalkozz a mocskolódással. Jót írtál, tömöret, emberit, okosat. Köszönöm! :)

Ezt másként látjuk, de nem baj. Szerintem mindkét félnek van benne felelőssége, persze különböző mértékben. De erre sincs szabály.

Sajnálom, hogy téged szomorúvá tesz. Engem nem.

A házasság megromlásáért mindkét fél felelős, a félrekúrásért csak és kizárólag a félrelépő fél, ezért csak és kizárólag ő felelős.

Szomorú dolog, hogy ez csak az én értékrendem...

Valóban nem kell mindent, mindenáron megélni, de ebből nem következik az elnyomás sem. Van amit lehet, van amit nem lehet megélni, a határok az egyéniek.

A történetemben nem írtam, hogy az ismerős férfi lenne. Nem is számít a neme, mert ebben nincs különbség.

Engem nem érdekel a te értékrended, míg nem akarod rám erőszakolni, így örülni sem örülök neki. Közömbös a dolog.

Pont mert tudom milyen, ezért tudom miről beszélek. Amikor megcsalva voltam, az sem csak a férjem hibája volt. A csúnya nem ez a része annak a történetnek.

Szerintem meg az ember attól ember és attól igaz ember, hogy képes megérteni a dolgok prioritását, ha megnősül és gyermekei vannak, mert ezt az életet választotta, akkor sajnos bizonyos perverz vágyait nem élheti ki máshol, vagy megbeszéli az asszonnyal vagy erőt vesz magán és kibírja.

Nem értem ezt a fajta hozzáállást, hogy mindenkinek MINDEN ÁRON (másokat átverve, suttyomban) meg kell élnie, ki kell élnie az összes vágyát.

Van egy pár olyan pedofil, aki erőt vesz magán és nem molesztál gyerekeket, mert bizony az ember olyan lény, akinek nem kötelessége kiélni az összes vágyát, fantáziáját.

És ez így helyes. Nyugi mindenki más számára elfogadhatóak, a félrebaszók, csak számomra nem, örülhetsz...

Pont te, aki megcsalt feleség voltál, tudhatnád milyen az...

Vannak körülmények, amik az elvileg rossz dolgokat is pont emberileg tesznek menthetővé.

A félrelépés. Semmiképpen sem fekete-fehér mint szeretnéd beállítani. Nem tudom miért érzel ennyire vehemensen a dolog iránt.

Egy kapcsolatot, partnert ezer dolog tesz értékessé. Közösen átélt, dolgok a másik ismeretet, szeretetet. Közös család élet gyerekek. Ismerek olyan embert aki igazán becsüli és szereti a a párját, de néha volt szeretője is. Volt olyan vágya ami otthon megoldhatatlanná vált. Sose bántott meg senkit.

Emberek vagyunk vágyakkal, félelmekkel, helyzetekkel amiket az aktuális pillanatban a legjobb tudásunk szerint oldunk meg.

Vannak dolgok, amiket bizonyos körülmények sem tesznek elfogadhatóvá, persze a törvények szerint igen, de emberileg akkor sem.

Azért valljuk be a legtöbb férfi és nő kényelemből, gyávaságból választja a félrekúrást, nem azért, h életet mentsen.

Örülök, hogy tetszik a mentalitásom.

Vajon minden esetet megvizsgáltál a kés merítés kapcsán? Vajon ha egy anya a gyermeke életet védve tenné akkor is bűn? Az hogy rossz dolog az tény, de a megítélését a körülmények szablyák meg.

Az idézet ... ha nem ismered bölcsebb csendben lennél.

Szeretem ezt a mentalitást, tehát amíg nem éltem át nem tudhatom, hogy valami helyes-e vagy sem?

Akkor belemártom valakibe a kést, hogy tapasztalattal mondhassak róla véleményt:DDD

Mindezt az idézetedre írom, amit nagyon helyesen tettél, macskaköröm és forrásmegjelölés, helyes, csillagos öttösss.