Származásom szerint tarthatnám akár a Hannuka ünnepét és a karácsonyt is.
Anno édesanyám nem gátolta volna egyik vallás gyakorlását sem. Vallásos volt a maga módján, apácáknál nevelkedett. Meg is utálta de becsülettel őket és az álszent papokat, azon által mit gyerek fejjel tapasztalt és látott. De a hitét mégsem tudták elvenni.Nem lett templomba járó, de gyakorta imádkozott Szűz Máriához.
Mindig azt mondta és vallotta, hogy nem kell ahhoz templomba menni, hogy higgyen az ember, a teste az Ő temploma, s nincs szüksége papra, hogy tudja hogy hogyan cselekedjen az életben és a gondolataiban.
Ha visszaemlékezem, elöször templomban kisdobossá avatásomkor, teljes díszegyenruhában léptem át a küszöböt. Így utólag megmosolyogni való helyzet. Megnéztem mindent, el is késtem hazulról. Anyám fedőleg indult felém akkor (ebben is szigorú volt), én viszont lelkes a rengeteg aznapi történésektől.
- Anyu, tudod hol voltam? Templomban, és képzeld el, nem kellett érte fizetnem! :-)
Erre nem tudott mit mondani, elnevette magát.Elkapott, megölelt, megborzolta a hajam, s csak ennyit szólt:
- Menny kezet mosni, kész az ebéd ......
A további életem során megtapasztaltam, hogy egy kereszténynek zsidó voltam, a zsidónak meg "gój". Így maradt az ateista szemlélet nálam. De azért időnként, ritkán egy-egy csendes napon be-beülök egy csendes templomba. Na nem imátkozni, hanem gondolkodni, elmélkedni. Arra inspirálja az embert, akár vallásos, akár nem.
S hogy miért írtam le ezeket a sorokat most?
"Találtam" egy Ady verset, ami megfogott már első olvasatra.

Ady Endre:
A karacsony férfi-ünnep

Betlehem, a te hajnalod
Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat,
Hogy fia fogant Máriának.
Mienk az arany, myrrha, tömjén
S a nagy fájó gondolatok.
Mienk az élet s kötelez:
Kisded-sírás velünk veszekszik,
A nagy Titok fejünkre fekszik.
Óh, testvérek, miénk az élet,
Bennünket bíztat és sebez.
Óh, élni bús és élni szép:
Áldott az, aki befogadja.
Ma, akinek van édesanyja,
Hím testvérem borulj elébe
S csókold meg sírva a kezét.

Tetszik

Reakció blogot írok Szabálysértés jelentése

Szeretnék értesítést kapni a bejegyzés új hozzászólásairól

Hozzászólások (9)

Törölt felhasználó

#24542 | 2012. 12. 25. 22:15

Tévedni "emberi dolog" ! :)
..de bár bocsánat,de egyre gondoltunk is,ahogy megfogalmazta ..a gyertya lángja lényegét is..emlékezés a szerettekre ..nem volt szándékom ragozni semmit.

Pain40

#24541 | 2012. 12. 25. 22:08

Téved.
Minden ilyen "ünnepen" gyertyát gyújtok azokért a szeretteimért, akik már nincsenek itt.

Törölt felhasználó

#24540 | 2012. 12. 25. 22:03

Okos ,szófogadó.. :)

"Az igazi indítékra később jöttem rá. :-)" ..örültem..:-)

Pain40

#24539 | 2012. 12. 25. 22:00

Gyújtottam...

Törölt felhasználó

#24538 | 2012. 12. 25. 21:56

:-))
A késöbb jöttem rá gondolatod ,már akkor vált igazzá..mikor az önnön tetteiért is felősséggel tartozik az ember..és azokat a tetteit felfogta,megértette,,és meg is kapta érte ajutalmát..:)

..az anyától..a sorstól negatívan..
..avagy megóvta mindentől és hálát érez az óvó teteiért,vitáiért..

..visszagondolván..mégis egy jó és rendes ember lettem,légy hát büszke rám..köszönettel,ha máskor nem hát egy szeretet ünnepén gondolatokban is..

ez szép és égjen egy szál gyertya lángja is..érte:)

Pain40

#24537 | 2012. 12. 25. 21:50

Semmi gond. :-)
Ilyen estéken előjönnek a gondolatok.....
Szerencsésnek éreztem magamat ezen a téren. Még akkor is amikor éppen vitáztam vele, vagy a tetteivel. Az igazi indítékra később jöttem rá. :-)

Előzmény: #24536

Törölt felhasználó

#24536 | 2012. 12. 25. 21:45

...tudtam,bocsáss meg..!
...de azért fejeztem be a saját idézetted is..
...adj hálát még volt rá lehetőséged is,mert ki ilyen volt a szívedben mindig élni fog..ki legjobb "anya és tanító"is volt..kevés van ilyen már,de akad is:)

Pain40

#24535 | 2012. 12. 25. 21:33

Okos és ugyanakkor egyszerű volt az édesanyám.
Sokan tisztelték is egyenességéért, emberi tisztességéért.
Sokan fordultak hozzá tanácsért, segítségért.
Egyszerre volt igazi anya és szigorú "tanító".
Sokat köszönhettem neki.
Sajnos már nem tehetem meg.....

Előzmény: #24533

Törölt felhasználó

#24533 | 2012. 12. 25. 21:21

"Anno édesanyám nem gátolta volna egyik vallás gyakorlását sem. Vallásos volt a maga módján, apácáknál nevelkedett. Meg is utálta de becsülettel őket és az álszent papokat, azon által mit gyerek fejjel tapasztalt és látott. De a hitét mégsem tudták elvenni.Nem lett templomba járó, de gyakorta imádkozott Szűz Máriához. "

Háát igen és köszönet érte ,hogy megfogalmaztad helyettem is mi a mai kor átlag "hívő" ember szétszórt gondolatait mindenről de leginkább egy vallás szerinti ünnepről,de nem ítélkezik más felekezethettartozó avagy sem....mert elfogadó, s megosztottad az értékes gondolataidat...én is így gondolkozom,de leginkább e szerint:

"Mindig azt mondta és vallotta, hogy nem kell ahhoz templomba menni, hogy higgyen az ember, a teste az Ő temploma, s nincs szüksége papra, hogy tudja hogy hogyan cselekedjen az életben és a gondolataiban.."

"De azért időnként, ritkán egy-egy csendes napon be-beülök egy csendes templomba. Na nem imátkozni, hanem gondolkodni, elmélkedni. Arra inspirálja az embert, akár vallásos, akár nem.

S hogy miért írtam le ezeket a sorokat most? "

A kérdés jogos és a válasz is megfogalmazódott a versedben mi gyönyörű választás volt...amit valószínüleg megtapasztaltál,ha máskor nem ,hát gyermek korban.

It a válasz,önmagában szép: :))

"A nagy Titok fejünkre fekszik.
Óh, testvérek, miénk az élet,
Bennünket bíztat és sebez.
Óh, élni bús és élni szép:
Áldott az, aki befogadja.
Ma, akinek van édesanyja,
Hím testvérem borulj elébe
S csókold meg sírva a kezét. "

"Ateistaként" ezen az ünnepen

Hozzászólások (9)

SmPixie.com - BDSM szexpartnerkereső, társkereső és közösségi portál