Elmezavar?... -reakcióm

Mivel nem vagyok VIP tag, így ezen az úton adom közre a saját véleményemet.:)
Kezdeném azzal, hogy "vissza a kaptafához".
Mi is a szerelem, konkrétan? Jó kérdés. :) Lehet jelzőkkel, metamorfózisokkal tüzdel hegyibeszédet tartani erről, mégis tudja az ember hogy igazán, ez nem fedi ezt az érzést, állapotot. Még akkor is ha költő, vagy zeneszerző az illető, hát még egy héköznapi ember. Mindenki másképp, más egyéni érzésekkel éli meg.
Még az ókori görög filozófusok, bölcsek sem tudtak erre pontos meghatározást. Egy biztos, hogy nem gyakori jelenség igazából ez az állapot( leszámítva a "lamour lavórok"-at). A megélt évek és tapasztalatok kellenek igazán ahhoz hogy az ember igazán értékelni tudja az igazi érzést. Szokták mondani, hogy ha valaki igazán szeret, akkor tudni kell elengedni szerelme "tárgyát".
Egyben biztosan sokan egyetértenek velem, hogy a szerelem, egy nem "normális" állapot, mint fizikailag, biológiai és pszihés szinten. Ezek itt hárman ilyenkor leginkább kölcsönös egymásrahatásként befolyásolják egymást, s ezzel egyben az egész embert. A BDSM-ben ez hatványozottan is igaz lehet.
Nos, akkor lássuk a Dreamy által vázolt alap helyzetett.
Azzal majd mindenki tisztában van, hogy alapból egy szeretkezés után közvetlen a felek olyan állapotban vannak(jó esetben), hogy a felszabaduló endorfin hatására nem éppen a "józan" eszüknél vannak, ez egy túlfütött állapot.
Csodálatos állapot, talán pont azért, mert fényévnyi távolságban van a realitásoktól. Ilyenkor olyanokat teszünk, mondunk, amit "józanon" nem mondanánk, tennénk, főleg nem a partnerral.
Ebben az esetben, mivel a pontos részleteket nem ismerem, a Dom reakcióját-cselekedetét ambivalens érzések befolyásolhatták. A "végerdmény"-t egy kívülálló veheti megfutamodásnak, a sub kijelentését "örültségnek", úgy felületesen.
S innen kezdve magamból indulok ki.(Lutz Giziből mégsem indulhatok ki) :)
Ilyenkor a Dom elgondolkozhat azon, hogyan tovább. Tudja ezt megfelelően kezelni továbbra is, gyakorta az érzéseivel szemben is(ebben rejlik az ambivalencia), vagy sem. Már a reglapomon is jeleztem, hogy egy Dom kötelessége megvédeni a sub partnerét saját vágyaival szemben is, ha úgy itéli meg hogy az, az egészségét veszélyezteti. Vagy felméri a helyzetet és úgy itéli meg, hogy teljes felelősséggel már nem tudja kezelni a továbbiakban a kapcsolatukat.Ez utóbbi esetén jobb, ha el tudja engedni, mindkettőjük érdekében. Nehéz döntés, és döntéseinkben ott a tévedés lehetősége, a döntés következményeinek vállalása, ami nem mindig felemelő érzés, sőt gyakorta fájdalmas. De még mindig jobb, mintha esetlegesen tragédiába is fordulhat, ami aztán egész életét befolyásolhatja.