2013. 11. 20. 21:32 | Megjelent: 869x
Tegnap(mint utólag kiderült, nemzetközi ffi. nap - utólagos köszönet Mákvirágnak)
rámjött az "úgy ennék valamit" szindróma. De mit? Lassan éjfél, irány a hűtő, terepszemle. Mint a legtöbb ffi. "ragadozói" szemlélettel(húst, hússal) válogatás. Ez sem, az sem, abból meg végképp nem. Ezt még kikéne olvasztani, na nem.
Találtam 2db uborkát(még a hétvégéről). Ezzel mi legyen? Ubisalit már készítettem egy bödönnyit. Beindult a fantáziám(nem félre érteni!) :-), indulhat a vega kisérlet. Hozzáteszem, sosem rajongtam a vega kosztért, a magvak legyenek a madaraké, a különböző zöldlevelek meg a kecskéké.... :-)
Megpucoltam,ujjnyi vastag szeletekre vágtam, sóztam, f.borsoztam mindkét oldalát a szeleteknek, majd visszaraktam a hűtóbe - hadd szokja! :-)
Feldobtam a rízst pirulni, közben szemezgettem egy adag szöllőt. A rízs barnára pirult, só, bőven kurkumát rá, hozzá a szöllőszemeket(hamár lúd, legyen kövér), forró vízet hozzá, fedő - párolás.
Elkészítettem a "pongyolát" az uborkának, egy kevés szerecsendiót reszeltem bele.
Uborka szeleteket ki, megfogatás a masszában, kisütés, szép barnára.Kistányérra szalvéta, erre a kisült szeleteket. A rízs is elkészült közben.
A végtermék: Fűszeres uborkaszeletek pongyolában, szöllős Batthyány-i rízzsel.
Jöhet a "puding" próba. :-)
Mit mondjak, valami eszméletlen ízkavalkád, az uborkaszeletek a szájban "szétolvadva", mint egy selymes fűszerbomba. S ehhez még a plussz élményt adó köret. S az egész elkészítéséhez nem kellett több mint egy óra. A teltség érzését is megadja, ugyanakkor nem hízlal! Utána már egy órával már "vígan" durmoltam. :-)
Tanulság: gyakorta a megfelelő nyitottság vezetheti az embert új "élményekhez".
Hozzászólások (9)
A határokat meg csak saját fantáziánk szabhat határt. :-)"
..csak mert olyan tanulékony,de ezt már nem hagyhattam ki:D
..oszt "terepszemle "után mégis marad az ubi...:DDDD
Elsődlegesen mindkettő az érzékekre hat. :-)
A határokat meg csak saját fantáziánk szabhat határt. :-)
Semmi aktív nem volt, egyszerüen itthoni munka közben "jött rám".
Ja, és még terhesnek sem kell lenni ahhoz, hogy az emberre rájöjjön egy ilyen érzés. :-)
És akkor nincs mese enni kell, bármit, csak azonnal!!
Gasztronómiai szempontból biztos értékes ez a bejegyzés, csupán nem a kellő időszakban. Ezt vacsira kellene fogyasztani (ezt most kerestem ki a szótárból, számomra egyébként ismeretlen fogalom), olyan (max) 18 óra körül.
Az más kérdés, ha mondjuk 2 órányi aktív mozgás (sport! ... de értsd ahogy akarod) után kib@..tt éhes vagyok. De akkor inkább tíz perc alatt összedobok valami kevésbé gasztro ínyencséget, és nem halok meg azonnal. :)