2013. 12. 19. 16:37 | Megjelent: 952x
Nyilván erős ellenérzéseket keltene az általam némiképp irigyelt, öntudatos, erős szub nőkben amit szeretnék kiírni magamból.
Újra találkoztam egy érzéssel, amivel rég nem, és amiről reméltem, hogy nem kell újra szembe néznem vele. Azonban úgy tűnik, az élet-játék olyan, hogy csak akkor lehet szintet lépni, ha minden feladatot megoldottál az előző szinten.
Ha van egy igény, kérés, vagy vágy, aminek a kielégítése lehetséges volna, én nagyon szeretném megtenni. Szeretném azt mondani, amit hallani akarnak mások. Szeretném azt tenni, ami örömet okoz másnak. De… és mindig van egy átkozott de… a szóban forgó esetben tényleg nem volna akadálya, hogy örömöt okozzak, hogy olyat mondjak és tegyek, amit más hallani akar, de nekem nem csak, hogy nem okoz örömöt (azon felül persze, hogy örömöt okoztam…) , de kifejezetten rossz. És itt nem a pillanatnyi rosszról van szó, nem fájdalomról, amit egy pálca hagy, vagy egy megalázó szó… Hanem olyan rossz, ami azért bánt, mert nem őszinte, amit adhatok. Megadhatom, de. De. Üres volna.
De ha üres volna, akkor mi akadálya, hogy egy számomra üres dologgal örömöt okozzak? De lehet, hogy nem is ez a megfelelő kérdés… Még a kérdést sem találom… akkor hogy találok megoldást?
Vagy csak önző vagyok? Amiért azt akarom, hogy nekem legyen jó? De ha magamnak sem tudok jót tenni, akkor miért várom, hogy más jót tegyen velem? És ha jót teszek másnak, csak azért van, hogy nekem is jót tegyenek? Ilyen felszínes vagyok?
Szeretném azt mondani és tenni, amit várnak. De szeretném, ha ez őszinte is lenne. És most a kettő kizárja egymást. Rosszul vagyok bekötve?
Hozzászólások (14)
Inca természetesen igaz, kommunikálni kell, de épp arról van szó, hogy magam sem értem a gondomat. Így ebben a formában tálalva, több úton ugyan, de csak egy kimenetele lehet a beszélgetésnek. Mégpedig a búcsú.
Mindenkinek köszönöm a segítő szándékot. :)
Ezt talán nem egy blogban kéne leírnod (illetve ez sem baj), hanem meg kéne beszéld AZZAL a bizonyossal.
Ha megért, megérti, hogy mi is a gondod, már meg is lesz a megoldás.
Ha nem, akkor vagy a kommunikációban, vagy másban lesz a bibi.
Inca
Mert az emberi szívet egy másik emberi szívvel nem csak harmónia köti össze. Sőt, éppen hogy seb és seb hozza létre a mély kötődéseket. Fájdalom és fájdalom által, törékenység és törékenység által születnek a kapcsolódások. Nincs csendesség, melyben nem rejlik fájdalmas sikoly, nincs feloldozás, melyben nem ömlik a földre vér, nincs elfogadás, melyhez nem kínzó veszteségeken át vezet az út. Ez rejlik a valódi harmónia mélyén.