Lehet e "kettős életet" élni?

Nem is oly régen volt alkalmam elbeszélgetni egy sub csajjal. Szándékosan nem nőt, pláne nem Nőt írok. Arról beszélgettünk, hogy lehet e a BDSM szerelmeseinek "normális, hétköznapi" életet élniük, miközben a színfalak mögött csak a beavatottak tudhatják, hogy miféle "mocskos" élvezeteknek hódolnak.

Feltettem neki egy kérdést:
- Szerinted milyen egy igazi Dom a való életben?
A válasz - bár nem mondom, hogy meglepett, de - elgondolkodtatott. Azt mondta - és ebben a gondolatban maximálisan egyet tudok érteni még vele - hogy legyen határozott, erős jellem, tudja mit akar, képes legyen kűzdeni érte. Ez rendben is van. Továbbá ő vágyott rá, hogy az ő Domja legyen türelmes, kedves, adott esetben érzékeny, romantikus. Még ezzel sincs semmi baj. Ami megütötte a fülem, hogy elvárásként az egzisztenciát hozta fel. Amivel önmagában megintcsak nem lenne probléma, mert hát az ember tudjon valamit felmutatni, legyen önellátó. Viszont ahogy ezt a gondolatot fejtegette, kitért arra is, hogy ő kb. elvárná, hogy egy Dom legyen annyira "Dom", hogy neki semmit ne kelljen csinálnia. Nemcsakhogy irányításra vágyik, de azt is elvárja, hogy mindent a Férfi intézzen el - többek között tartsa is el párját.

Ami miatt ezt a bejegyzést írom, az az, hogy rengeteg adatlapon látom leírva az egzisztenciát, mint kritériumot (nem csak ezen az oldalon). Egyre több submisszív nővel van alkalmam társalogni, ahogy elmélyedek e világban, és szinte mindenhol azt tapasztalom, hogy egyiküknek sincs "normális" végzettsége, nem jár, vagy nem életképes végzettséget adó iskolába jár, amivel a saját egzisztenciáját építhetné. Persze messze nem ismerek minden sub nőt, de álltalános jelenségnek látszik, hogy sokan úgy gondolják, a subsággal nem pusztán az irányítás jár, de a teljes gondoskodás az élet minden területén. Eddig egy kezemen meg tudom számolni, aki ezt másképp gondolta.

Én ezt úgy látom, hogy az életben a párom legyen a társam. Nem kell, hogy 68 diplomája legyen, de legyen önálló, önellátó, intelligens, és olyan jövőképe, amivel lehet ma egyről a kettőre jutni. Elég nőről gondoskodtam eleddiglen, többről nem szeretnék. Olyan nőre vágyom, aki a hétköznapi életben társam, barátom, bizalmasom, míg egyéb körülmények között átváltozik egy betörni való szukává, a személyes subkurvámmá. De ezen kívül szeretnék rá én is számítani a mindennapokban.

Ezzel kapcsolatban minden véleményt szívesen fogadok. Ti hogy látjátok? Tényleg attól lesz valaki Dom, vagy domináns személy, hogy az élet minden területén egyedül harcol, egyedül old meg mindent? Vagy attól, hogy irányt mutat, merre az előre, de az utat annak minden fényében megosztja partnerével? Lehet e egy sub nő társ is? Lehet e kettős életet élni, a BDSM és a való világ problémái között lavírozni, egyensúlyt tartani? Érdekelnek a vélemények is, de leginkább a személyes tapasztalatok azoktól, akik már régebb óta haladnak ezen az úton.