Egy befejezetlen történet margójára..

BDSM Blogok » Blog - csillagmamor » Egy befejezetlen történet margójára..
2015. 03. 17. 10:11 | Megjelent: 1201x
A dzsudzsu
BDSM Blogok » Blog - Zampi » A dzsudzsu
Megjelent: 2014. 01. 12.


K.-val először egy barátom esküvőjén találkoztam. Egy flancos hotelben rendezték meg, a rongyrázásról csak annyit, hogy a tortán egy kisebb autó simán meg tudott volna fordulni...
Nos, tehát, megvolt a boldogító igen és kezdődött a fogadás. Valaki bemutatta nekem, szemmel láthatóan azzal a szándékkal, hogy legyek a „lovagja”.

Nem is volt ezzel semmi baj, csak olyan "túlemancipált nőstény-humanoid" stílusban adta elő magát, hogy a roham után rögtön kinyílt a zsebemben a bicska.
Másfelől viszont hihetetlenül ingerlő volt az ellentét, ami a szűzies megjelenése és a tekintete között feszült. Míg a megjelenése egészében olyan volt, mint egy szűzlányé, aki életében nem hallott olyan csúnya szót, hogy "pénisz" - a tekintete azt sugározta, hogy "jézusom, megőrülök, dugjon már meg valaki!" Hm … mit mondjak, azonnal beálltam a lelkes jelentkezők kígyózó sorába.

Arra persze gondosan ügyeltem, hogy ez ne látsszon sem az arcomon, sem a viselkedésemen.
Látszólag ügyet sem vetettem a bájaira, de közben persze igyekeztem a legjobb arcomat mutatni.
Anekdotákat meséltem, a nagyobb hatás érdekében természetesen kicsit kiszínezve, nem hagytam ki az afrikai utazásaimat sem - hiába, a tapasztalt, sokat látott világfi-image(!) - minden szóba került, kivéve őt magát és azt, hogy valójában mennyire kívánom.

És csodák csodája, a taktika kezdett bejönni. Nem hiszem, hogy ezt el lehetne magyarázni, de valahol, mélyen az ösztönök világában egyszerűen megéreztem, hogy van keresnivalóm, méghozzá nem csak egy kóbor numera erejéig, hanem egy igazi, mélyen szántó BDSM-szeánsz ígérete sejlett fel vágytól párás lelki szemeim előtt - most már csak egy nyugodt helyre volt szükség, ahol aljas terveimet megvalósíthattam.

Elnézést kértem és kimentem a mosdóba – valójában egy lakosztályt vettem ki és bár jóllehet, a könnyem is kicsordult az ára láttán, ám a szükség, mint tudjuk, nem a törvény tiszteletéről híresült el.
A kocsim csomagtartójában, mint általában, most is ott lapult a „barkács-felszerelés”, gondosan felvittem azt is. Aztán visszamentem és terepszínű arccal folytattuk a csevegést. Minden együtt állt, már csak egy jól hangzó „garde-dame”-ra volt szükségem, hogy szóba hozhassam a helyszín felkeresését – a bélyeggyűjtemény és a családi fényképalbum megtekintését, mint lehetőséget némi habozás után elvetettem, határozottan éreztem, hogy itt és most valami eredetibbre van szükség … (folyt.köv.)

A dzsudzsu II.
BDSM Blogok » Blog - Zampi » A dzsudzsu II.
Megjelent: 2014. 01. 19.

Az afrikai kalandok persze itt is kapóra jöttek. Azt nem merném állítani, hogy szándékos volt, de végül is az ibókhoz keveredtünk, akiket elég jól ismertem. Meséltem az életmódjukról – hogy milyen károkat okozott benne az ú.n. civilizáció – a kultúrájukról, végül pedig a hitviláguk került szóba, amelyben csodálatosan ötvöződnek az ősi sámánisztikus hit és az erőszakkal rájuk kényszerített kereszténység elemei.

Ez volt az a pillanat, amikor felvillant az isteni szikra és elkezdtem előkészíteni azt a játszmát, amelyben majd megpróbálom kihúzni tizenkilenc után az alsót.

-Nem fogod elhinni, de némelyik csodájuk be is jön!
-Na, neeeeeee!
-De. Vegyük például a dzsudzsut!
-Hát az micsoda?
-A dzsudzsut a féltékeny férjek fejlesztették ki … khm … kikapós feleségeik vágyainak fékentartására.
-Micsoda hímsoviniszta baromság!
-Hiszed, vagy sem, a dzsudzsu működik. Bármelyik asszonyról megmondja, hogy volt-e az elmúlt hetvenkét órában dolga férfival. Nem tudom, hogyan működik, de nekem például eddig mindenkinél bejött!
-Na, neeeeeee! Ezt nem mondod komolyan!
-Sejtettem, hogy nem fogod elhinni. Tudod, mit, fogadjunk!
-És mibe?
-Egy üveg Dom Perignonba, amit együtt iszunk meg. Áll a fogadás?
-És mik lennének a szabályok?
-Én bevetem a dzsudzsut. Ha pontosan megmondja, hogy Te voltál-e férfival, akkor én nyertem és Te fizeted a pezsgőt. Ha nem, akkor vesztettem és én.
-Nevetséges. Ilyen könnyen még életemben nem nyertem …
-Csak hiszed!
-Jó, lássuk!
-Akkor menjünk fel a szobámba! – Ez még csak a kilences volt a király után, de ahogy sejtettem, bekapta a horgot.
-Jó, menjünk … úgyis unalmas itt a társaság.

Felmentünk a szobámba. Bent természetesen semmi sem árulkodott sötét szándékaimról, a csomag – egyelőre még - a szekrény mélyén pihent.

-Hogy működjön a dolog, be kell kötnöm a szemedet.
-Hogy mit meg nem teszek egy nyavalyás pezsgőért?!

Bekötöttem a szemét, aztán megforgattam párszor.

-Szédülök!
-Gondolom. De sajnos a varázslat csak így hat.

Ahogy elengedtem a kezét, látszott, hogy elvesztette az egyensúlyát.

-Semmi baj, pihend ki magad, dőlj el az ágyon nyugodtan! – látván, hogy úgy elszédült, hogy esze ágában sincs a kötést piszkálni, gyorsan odaléptem a szekrényhez és kivettem a táskából a bőr bilincseket.
-A kezedet, kérem!
Ahogy kinyújtotta, egy gyors mozdulattal hozzá bilincseltem az ágyhoz, aztán, mire feleszmélt, a lába is sorra került. Mosolyogtató volt látni, ahogy még mindig azt hitte, ez is a dzsudzsu része …

Megvolt a tizenkilenc, most ideje volt kihúzni az alsót. (folyt.köv.)

A dzsuzsu III.
BDSM Blogok » Blog - Zampi » A dzsuzsu III.
Megjelent: 2014. 01. 30.

Az alsó kihúzása, vagy ki nem húzása azon múlott, hogy vajon jól mértem-e fel a hölgy hajlandóságait és vágyait.
Az, hogy feljött velem a szobába, azért feltétlenül elárult valamit, de nem sokat mondott a BDSM-nyújtotta élvezetekhez való viszonyáról. E tekintetben tehát sötétben tapogatóztam, illetve a közmondásosan rossz megérzéseimre voltam utalva …

A barkács-felszerelésnek elengedhetetlen tartozéka volt a kés is, így hát elhatároztam, hogy emelem a tétet. Elővettem a táskát, kipakoltam belőle a holmikat, igyekezve, hogy a legkevesebb zajt csapjam vele.

-Mi lesz már, lesz varázslat?! – a drágám hangja picit türelmetlenül csengett, ideje volt tehát belekezdeni.
-Igen. Már el is kezdem. – mondtam, azzal a kés pengéjét a ruhája alá széle alá illesztve halk sercenéssel végig vágtam a puha anyagot.

Elakadt a szava. A röpke szünetet kihasználva széthajtottam a ruha maradványait és folytattam a hadműveletet a bugyi és a cicifix kivégzésével.

-Mit csinálsz?! – próbált felháborodott hangsúlyt adni a kérdésnek, de a hangja elárulta. Íme, megvolt az alsó.
-Nos, levágtam rólad a ruhát, így most teljesen meztelen vagy, kiszolgáltatva kényemnek-kedvemnek … és én aljas módon ki fogom használni a helyzetet.
-Ááááh … - mindössze ennyire futotta, én pedig tovább ütöttem a vasat.
-Most először is megkorbácsollak – mondtam a tőlem telhető legzordabb hangsúllyal.
-Miiiiiiiiiiii???????????? Hogy mit csinálsz??? – a hangja remegett, ezúttal valószínűleg tényleg megijedt.
-M e g k o r b á c s o l l a k!
-Neeeeee! Könyörgök!
-Jajjjjj, de szépen hangzik! Zene füleimnek, de amit mondtam, megmondtam.

Kétségbeesetten feszült a kötélnek, természetesen nem sok eredménnyel.

-Jobb, ha nem látod, így a kötés marad.

Elővettem a korbácsot és megsuhogtattam a levegőben.

-Neee! Kérlek, könyörgök! Engem még soha, senki nem ütött meg. Bármit megteszek, amit kérsz, csak ne bánts!
-Mmmm … érdekfeszítően hangzik, de nekem nagyon perverz vágyaim vannak.
-Bármit, amit csak kérsz, csak ne korbácsolj meg!
-Amit kimondtam, az törvény, de – ne mondd, hogy nem vagyok figyelmes – adok neked egy lehetőséget. Kapsz egy menekülő szót, amit, ha kimondasz, azonnal félbehagyok mindent, bármi történt is és elengedlek. Cserébe te engedelmesen teljesíted minden kívánságom, lett légyen az bármi. Nos, áll az alku? – szinte rá lehetett könyökölni a megkönnyebbülésére.
-Rendben van, elfogadom – sóhajtotta.
-De, figyelmeztetlek, nincs nyafi, nincs engedetlenkedés! Ha megszeged az alkut, büntetést kapsz és arra nem vonatkozik a menekülő szó. Egyébként „Nabukodonozor”.
-Milyen dezodor?!
-Hallottad. (folyt.köv.)

Hozzászólások (0)


A hozzászólások belépés után olvashatók.